Bettináék hajból szőnek jövőt a daganatos betegeknek

Fodor Bettina polgári foglalkozása könyvelő és fodrász, de rendkívüli szociális érzékenysége ha­mar megmutatkozott, és mára a Curly Hajadományozó Alapítvány kuratóriumi elnöke lett. Személyes tapasztalat indította el a valódi hajból szőtt parókák adományozásának útján. Egyik közeli hozzátartozója is daganatos beteg volt, s mint fodrászt, a kemoterápia után kikérte a véleményét a parókákkal kapcsolatban.

Keresztanyám nem volt elégedett a szintetikus parókákkal, amit támogatással is alig tudott kifizetni, és tőlem kért tanácsot – mesélte Bettina. – Ez a ta­pasz­talat indított el azon az úton, hogy a da­ga­natos betegeknek va­lódi hajból ké­szí­t­sünk pa­rókát, ingyen. Sajnos időközben ke­reszt­anyámat elveszítettem, de a motivációm megmaradt.

A valódi hajból készült parókák teljesen egyediek, rá­adásul ugyanúgy kell kezelni, mint az ember saját haját.

– A daganatos betegeknek épp elég bajuk van, nem hiányzik nekik, hogy megtanulják, hogyan kell bánni a szintetikus parókával.

Ráadásul a legtöbben csak a közeli hozzátartozóiknak mondják el, hogy betegek, mások előtt szeretnék titokban tartani. Ehhez pedig olyan parókára van szükség, ami pont olyan, mint az eredeti hajkorona. Mi ebben segítünk. Ha valakinek szőke tincsek voltak a hajában, akkor a parókájában is lesznek – tette hoz­zá a Vasárnapi Borsnak.

Bettináékhoz heti három-négy hajadomány érkezik, amelyek nem mind érik el a minimum 40 centimétert, ami a parókakészítés alsó határa.

– Egy heti hajadományból nem lesz három-négy paróka, sőt hetekig kell gyűjteni ahhoz, hogy egyetlen parókát el tudjunk készíteni. Ez aprólékos, precíz munka – mesélte, s elárulta: fodrászként sokszor vágott le adományozott hajat, de ma már inkább csak a koordinálással foglalkozik. – A hajvágásnak külön technikája van akkor, ha valaki adományozásra szánja. Bármelyik fodrász meg tudja csinálni, de ezt előre je­lezni kell. Szerencsére egyre többen ajánlják föl a hajukat, olyat is is­merek, aki emiatt rendszeresen 40 centisre növeszti, mielőtt levágatná. A betegek pedig minden alkalommal boldogan mesélik, hogy miközben társaságba járnak, dolgoznak, senki sem szúrja ki, hogy parókát viselnek. Nagyon felemelő érzés, hogy könnyebbé tudjuk tenni a mindennapjaikat – zárta Bettina.