Visszatértek a jegyellenőrök a metróbejáratokhoz

A veszélyhelyzet kihirdetése után kisvártatva eltűntek a szemfüles kontrollerek a metróállomásokról. Évek óta mindannyian megszokhattuk az állandósított jelenlétüket, így a kék karszalag már szinte védjeggyé nemesülten hozzá tartozik a budapesti tömegközlekedés kultúrájához. Miután az Operatív Törzs több ízben is azt javasolta, hogy csökkentsük minimálisra a társas érintkezések számát, egyre kevesebben kezdtek utazni a buszokon, villamosokon, és persze a metrókon. Mostanra viszont szép lassan elkezdett visszatérni az élet a városba, így már nem nélkülözhető a jegyellenőrök munkája.

Kérdés, vajon hogyan fogadta őket az utazóközönség?

– Nagyon helyes, hogy újra ellenőrzik a bérletek érvényességét! Én minden hónapban megveszem a bérletemet, és bizony irritált a tudat, hogy milyen sokan veszik igénybe ingyen a szolgáltatást. Hamarosan azonban én is díjtalanul utazhatok majd, mert két hónap múlva érem el a korhatárt – mondta ünnepélyesen egy idősödő hölgy. Mint azt elárulta, valamikor rendőrként dolgozott, és bizony ki nem állhatta a szabálysértőket.

– Rendnek kell lenni! – mondta Irénke, de amikor megtudta, hogy fényképezni szeretnénk, inába szállt a bátorsága.

– Nem vagyok én annyira fotogén! – szögezte le, majd a bérletét felmutatva, szinte teátrálisan hangosan köszönve hatolt át az ellenőrök sorfalán.

– Vegyes a fogadtatásunk – mosolyodott el egy úr, aki egyébként már az évtizedes rutinjának köszönhetően megszokta, hogy munkája végzése közben nem mindig népszerű saját közönsége körében. Ment volna inkább zenésznek? Ahhoz nem volt elég tehetsége.

– Ez becsületes munka – jegyezte meg inkognitóban a csapat egyik tagja.

– Tudják, miért vonultak vissza hetekre az ellenőrök? Biztos azért, hogy mindenki megszokja a hiányukat, hogy aztán majd akkor, ha újra dolgoznak, több emberre szabhassanak ki pótdíjat – osztotta meg összeesküvés-elméletét egy 43 éves munkanélküli. Tibor egy percig sem tagadta, hogy ő bizony bliccel, ha csak teheti, de éppen ezért nem szerette volna az arcát vállalni. Bátor tett-e így az övé? Mindenki döntse el maga, azt viszont tanúsíthatjuk, hogy az úr bedobálta a zsebében talált aprót a jegykiadó automatába, és vásárolt egy ticketet.