Szilágyi gyilkos fia: Két test, egy lélek vagyunk apámmal

Magyarország napok óta gyászol. A sokak által szeretett színművészt, Szilágyi Istvánt saját fia gyilkolta meg a romos családi házukban. A 49 éves Pétert előzetes letartóztatásba helyezték.

„Végre megölelhetem szeretett gyermekemet!”

A férfi két évvel ezelőtt már állt az ítélőszék előtt az édesapja bántalmazásáért, ám a színművész szinte könyörgött a bírónak, hogy engedje szabadon gyermekét, és sírva bizonygatta, hogy a fia sosem emelt rá kezet komolyan. Szilágyi Péter hónapokat töltött előzetes letartóztatásban, ám végül csak felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ez azt jelentette, hogy a tárgyalás után nem sokkal hazamehetett. La­punk munkatársa akkoriban többször beszélgethetett mind Szilágyi Istvánnal, mind Péterrel.

– Végre megölelhetem az egyetlen szeretett gyermekemet! – csuklott el Lópici Gáspár megformálójának hangja arra a kérdésre, mit szól hozzá, hogy a fiának nem kell rabruhát öltenie.

– Sosem féltem Pétertől, de ha kell, az éle­tem árán is megvédem és megmentem őt a börtöntől – mondta az idős színművész.

Visszafogadták a házba a szülei

Szilágyi jól tudta, hogy a fiának nincs hova mennie, ezért egy percig sem volt kérdés, hogy hazaengedik-e a családi házukba.

– Nem vagyok bűnöző. Semmi érdekes nem történt köztem és édesapám között, az egész baromságot csupán felfújták, mint egy lufit! – kezdte a bemutatkozást két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor Sz. Péter, aki szerint teljesen normális, ha valakik otthon felemelik a hangjukat.

– Sosem bántottam az édesapámat!

Szeretjük egymást! Két test, de egy lélek vagyunk! Tudom, hogy egyesek szeretnék felhasználni ezt a szerencsétlen csepp embert, de én mellette állok, és nem hagyom! Igen! Szoktunk veszekedni, de melyik családban nem fordul elő az ilyesmi? – tette fel a költői kérdést Péter.

Megfenyegették a rabtársak a börtönben

Sz. Péter azt is kifejtette, mennyire idilli gyermekkora volt a szülei mellett.

– Rendszeresen játszottunk indiánosat és bunyósat. Ütöttük és püföltük egymást, erről pedig a mai napig nem akarunk leszokni. Miért is tennénk? Az örömünket leljük benne, mert olyankor ismét gyermeknek érezhetem magamat – magyarázta Péter.

A férfi arra is kitért, hogyan élte meg az előzetes letartóztatásban töltött hónapokat.

– Rengetegszer kérdőre vontak a rabtársaim, hogy valóban megvertem-e az apámat.

Kaptam is a pofonokat és a tockosokat rendesen, sőt megesett, hogy kijelentették, hogy megölnek

– szögezte le Péter.

A kérdésre, hogy valóban problémái vannak-e az alkohollal, kertelés nélkül vá­laszolt.

– Hogy én mennyit iszom, ahhoz senkinek semmi köze!

Elmondása szerint komoly terveik voltak az anyagi helyzetük rendezésére. Az opera­tőr végzettségű Sz. Péter és színművész apja egy közös filmet szeretett volna tető alá hozni, de a szponzorok nem kívántak pénzt fektetni a produkcióba.