Súlya 11 százalékát kell leadnia Korpásinak

Úgy tartják, a fogyasztás nehezebb, mint a rivális legyőzése. Így van ezzel Korpási is, aki a 67 kilo­grammos olimpiai súlyhatárt veszi célba március 19-től. Ha ráadásul nyer a BOK-csarnokban megrendezésre kerülő olimpiai selejtezőn, teljesül az álma, utazhat To­kióba. 

A honi bir­kó­­zósport történetében akadnak bőven „nagy fo­gyasz­tók”, sztorijukból meríthet erőt. 

Tekes Tibort az 1984-es magyar bajnokságon a Körcsarnokban melegítőben, nejlonanorákban befektették egy birkózószőnyeg huzatába.

– Rossz fogyasztó voltam – meséli Tekes. – Noha az 52 kg-os súlyhatárt a Los Angeles-i olimpia közelsége miatt 54-re módosították, az utolsó dekák nem tűntek el rólam, ezért bedugtak a huzatba. Senkinek se kívánom, amit odabent átéltem: a Körcsarnokban is 36 fok volt.

Majoros István, a 2004-es athéni bajnokunk 69,70 kilóról szállt le 55-re. –Többször elájultam az olimpiai falu liftjében, úgy szedtek ki onnan – emlékezik. – A rajt előtti utolsó héten semmit sem ettem, csak napi két deci folyadékot vettem magamhoz.

Szőnyi János, 1992-es olimpiai csodacsapatunk (2 aranyérem) kapitánya így emlékezik versenyzői éveire:

– Egyszer 11 kilótól szabadultam meg, kétszeri eszméletvesztés volt a vége – nyilatkozza.

Sike András kapitány amondó, a fogyás kapcsán nincs szabály.

– Bálint most jó úton halad – hangsúlyozza. – A mi időnkben nem volt még például izotóniás ital, ami segít. Én egész nap nem ettem, pedig ezt tiltották, de este képtelen voltam éhgyomorra elaludni.