A pokolra edz János a gőzösön

A hagyományok szerint a gőzmozdonyokat rendszerint egy női névvel látják el, hogy a férfi dolgozók még jobban megszeressék. Á. Molnár János mozdonyvezető pedig valósággal szerelmes a frissen felújított Gyöngyibe, ha tehetné, talán feleségül is venné. Ez természetesen csak vicc, de tény, hogy a tapasztalt szakembernél kevesen ismerhetik jobban ezeket a gépeket.

– A gőzmozdony működése egyszerűnek tűnik, de valójában nagyon is bonyolult. Ez már a modernebb Heusinger-vezérléssel megy, aminek az a lényege, hogy nem teljes töltéssel dolgozik, hanem szabályozható, hogy a hengerek mennyi gőzt kapjanak – mondta a mozdonyvezető, aki 1965-től él hivatásának. Először Miskolcon szolgált, aztán a Keleti pályaudvarra helyezték át villanymozdonyokra, ám később nosztalgiajáratokra szerződött. Így történhetett, hogy az akkori köztársasági elnök személyes mozdonyvezetője lehetett.

Egyetért a mondással, miszerint ha valakit egyszer a mozdony füstje megcsap, az nem tud, és nem is akar többé szabadulni tőle.

– Most vagyok 73 éves, és büszkén mondhatom, hogy éle­tem legnagyobb részét gőz­mozdonyon töltöttem. Hiába mondják egyesek, hogy a szén füstje káros az egészségre, én sosem kaptam tüdőrákot, mi több, engem ez az égéstermék belülről konzervál – mosolygott János.

Az idősödő mozdonyvezető csak egyet sajnál: manapság már szinte kizárólag a nosztalgiajáratokon alkalmazzák a gőzgépeket, pedig szerinte azok idézik meg igazán a szép világot.

– Bízom benne, hogy engem majd egyszer innen visznek a temetőbe. Most egyébként fűtői posztot is vállalok a fedélzeten, hogy ha a pokolba kerülök, legalább egy brigádvezető beosztást elnyerhessek. Bírom a meleget – nevetett a mozdonyvezető.