Példás összefogás Szászváron: Faluja fizette be Orsós Ferencet a párizsi maratonra

Vasvályú esett a lábára

A most 51 éves Orsós Ferenc gyermekkorában még csak a tévében látott profi futókat, a tesiórán ez volt a kedvenc száma, valósággal imádott futni. Már csak azért is volt fontos mindez, mivel rengeteg küzdősportban kipróbálta magát, a kondi pedig elengedhetetlen volt mindehhez. 

Az évek során aztán visszaszorult a futás. Mígnem jó pár éve ráesett egy vasvályú az egyik lábujjamra és a bokám is megsérült. Hetekig kellett feküdnöm, és jó pár kilót felszedtem ezalatt. Ekkor elhatároztam: vissza kell hoznom a futást az életembe – mondja a Borsnak Ferenc, aki közmunkásként dolgozik a Baranya megyei Szászváron, a keresetét pedig favágással egészíti ki. Csak ezután jöhet a futás.

Afrikainak nézte egy nő

Ferenc nap mint nap fut, előfordul, hogy csak 15 kilométer fér bele, de olyan is, hogy a dupláját futja le a Mecsek erdeiben, ahol egy-egy forrásnál szokott megállni frissítőért.

– 2010 nyarán teljesítettem először egy futóversenyt, ami hét kilométeres volt. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kell ne­vezni, de rengetegen segítettek, még a futófelszerelésemre is összedobták a pénzt. Egy futóórát is kaptam, ami sokat segít. Jó sok versenyen indultam, 2014-ben teljesítettem az első félmaratonomat – újságolja Ferenc.

És hogy honnan jött a beceneve, ami futás közben ott feszít a pó­lóján?

– Az egyik verseny után a kapott érmemmel a nyakamban büszkén járkáltam az egyik budapesti áruházban.

Egyszer csak odalépett hozzám egy nő, aki angolul kezdett hozzám beszélni. Egy mukkot sem értettem, de a barátom fordított: azt hitte, hogy egy kenyai futó vagyok. Na, azóta ez rám ragadt – neveti el ma­gát Ferenc.

Öt kiló tarhonya

Ferenc a falu összefogásával és egy párizsi asszony támogatásával 2019-ben a párizsi maratont is lefutotta, ami 42 kilométer.

– Szászvári gyökerekkel rendelkezik a hölgy, aki a francia fővárosban szállást és étkezést biztosított nekem több mint egy hétig. Csak annyit kért, hogy vigyek neki öt kiló tarhonyát és diós kalácsot a szászvári péktől.

Bejártunk mindent, ellátogattunk a Notre-Dame székesegyházba is. Szerencsénk volt, mert három nappal később leégett. A maratont kiválóan sikerült teljesítenem.

Mindig fontos az étkezés: verseny előtt sok tésztát eszem, banánt, tojást, aszalt gyümölcsöket. Fontos a folyadékbevitel, a vitaminok, valamint a magnézium és a só pótlása is – véli Kenyai, aki most azt tervezi, hogy idén lefutja a Korinthosz nevű, 160 kilométeres versenyt, ami egy oda-vissza táv Szekszárd és Baja között. 

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.