Felavatták a Nemzet Színészének, Szabó Gyulának szobrát

Kinek a nagy mesemondó, kinek Buga Jakab, vagy éppen a kedves szomszédja – Szabó Gyulát mindenki szerette kedvenc kerületében.

A Nemzet Színészének szombaton állítottak szobrot a Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központban. Azért éppen itt, mert a művész sokáig élt ezen városrészben, a polgármester, Karsay Ferenc pedig még gyermekeit, Zsófit és Gyulát is tanította.

Az avatáson száznál is többen gyűltek össze, elsősorban olyanok, akik magánemberként

is ismerték a nagy színészt: Szabó Gyula sosem bújt el a kíváncsi szemek elől, maga járt a pékségbe, uszodába, boltba, ahol mindenkihez volt egy jó szava. Az élethű fejszobrot jó barátja, Huber József kerületi szobrászművész készítette, aki még életében a művésszel egyeztette, hogyan nézzen ki az alkotás, ami a családnak, volt feleségének, Pálma asszonynak, két  kisebb gyermekének, Gyulának és Zsófinak, sőt még a műsorvezető kisfiának is nagyon tetszett. A kétéves Mendel tapsolva nézte végig az avató ünnepséget, majd a jól ismert nagypapa szemüvegével játszott egy kicsit, ha már a papával életében nem tudott.

– Amikor a szobrot megláttam, nem az elérzékenyülés tombolt bennem, hanem a büszkeség, hogy édesapám a magyar kultúra része, a mai napig emlékeznek rá.

A kisfiam is, aki már nem ismerhette, az ő meséit hallgatja, látja Frakként, Dr. Bubóként vagy a Magyar Népmeséket. Ez utóbbi a nagy kedvenc. Én úgy nőttem fel, hogy köztiszteletben álló ember volt az apukám, mindenhol felismerték, Mendel úgy, hogy majd tanul róla – mondta az ünnepségen lapunknak Zsófi.

– Én is itt éltem három éves koromtól a kerületben, most pedig itt dolgozom, éppen a művelődési házzal szemben. Hihetetlen, érdekes és sorsszerű. Ha dolgozom és kinézek az ablakon, látom, hogy hol tanultam úszni és balettozni, és most már édesapám szobrát is – folytatta Zsófi.