Népsport: Tripla leszúrt Rittberger

Pedig a magyar televíziózás hőskorában amolyan össztársadalmi program volt a soros műkorcsolya-világversenyek közös megtekintése, Vitray, majd Gyulai tolmácsolásában a fekete-fehér képernyőkön is megelevenedtek a színes kűrruhák – csak éppen az ugrásokat volt képtelen egymástól megkülönböztetni a néző.

Nagyon leegyszerűsítve hat műkorcsolyaugrás létezik:

Axel, Lutz, Flip, Salchow, Rittberger és Toe Loop, de az egykor az olimpiai bronzérmes svéd Per Thorén által kitalált Euler is egy mára gyakorlatilag elfeledett ugrásfajta.

Ezek közül az Axelt az avatatlan szem is képes beazonosítani, hiszen az egyetlen, amelyen a műkorcsolyázó előrefelé ugrik el, ami miatt egyben a legnehezebb ugrás is, hiszen az egy fordulat mindjárt másfél – nem véletlen, hogy a duplát is csak az 1948-as olimpián ugrotta először az amerikai Dick Button, négyes (azaz négy és feles) Axelt pedig ma sem tud senki. (Buttoné az első hivatalos tripla is: az 1952-es olimpián ugrotta Rittbergerből, míg duplából a svéd Gillis Grafström mutatta be az elsőt, egy Salchowot valamikor a ’20-as évek elején.)

Az Axel a legendás norvég mű- és gyorskorcsolyázóról, az 1855-ös (!) születésű Axel Paulsenről kapta a nevét, aki 1882-ben nyilván mindenkit elképesztett azzal, hogy elhagyta a jeget. Vagyis ugrott egy félfordulatos „Axelt”. Mindezt ráadásul az éppen általa megnyert bécsi hosszú pályás gyorskorcsolya- vb jegén – természetesen az ott használatos korcsolyával. És mivel akkoriban a műkorcsolya még gyerek(korcsolya)cipőben járt, Paulsen a gyors műfajban volt egészen 1890-ig ünnepelt világelső.

A Lutz sem marad rejtve az outsider néző elől, hiszen jellemzően hosszan készülnek rá a versenyzők, majd mielőtt külső élről elugranának, a másik lábukat „leszúrják”, és a fordulat(ok) megtétele után a leszúrást végző láb külső élére érkeznek. Az ugrást először 1913-ban az osztrák műkorcsolyázó és jégkorongozó Alois Lutz teljesítette a híres bécsi Engelmannpálya jegén, aztán fájdalmasan korán, már huszadik születésnapja előtt, 1918-ban elhunyt tüdőgyulladásban (más források szerint az első világháború végén tomboló spanyolnáthajárványban). Lutz nemzetközi versenyen, éppen az első világháború miatt, sohasem indult.

A teljes cikket keresse a Népsport magazinban!