Gábor Áron ágyúját elhozták a Hadtörténeti Múzeumba

A löveget 1906. augusztus 18-án találták meg vízvezeték-szerelés közben Kézdivásárhelyen, a hajdani ágyúöntő gyárnak is otthont adó Rudolf kórház udvarán. Később több másolat is készült róla.

– Ezt valószínűleg nem használták már a harcok közben, mert a szabadságharc elesése után a győztesek a hadieszközöket hadizsákmányként lefog­lalák. Arra gondolunk, hogy ezt talán eldughatták – mondta a Borsnak dr. Závodi Szilvia, a kiállítás kurátora. 

Gábor Áron szakmája szerint asztalos volt, de az 1848–49-es szabadságharc idejére már kiképzett tüzértiszt is, aki részt vett már ágyúöntésben. A nemzetgyűlésen felajánlotta, hogy egy forint fizetségért és az anyagok biztosítása fejében ágyúkat fog önteni. 

– Meggyőző személyiség volt. Több közösség felajánlotta a harangját, de az érclelőhelyek is segítettek. Összesen hetven el is készült. Nem voltak ezek rosszak. Az ágyúcső súlya kb. 400 kg, a kocsi súlya is nagyjából ugyanennyi, a lövési távolsága 1100–1400 méter, és két lövésre volt képes percenként.

A megmozdításához 6–8 ember kellett, a kezelőszemélyzete 3–9 fő volt. Az is kiderült a kutatásainkból, hogy a dalban szereplő felvirágoztatás ennek az ágyúnak a megtalálásához, és az 1906. augusztus 26-i kiállításhoz köthető, vagyis a Gábor Áron rézágyúja kezdetű dal nem a szabadságharc idejéből származik – mondta a kurátor.