Klampár Tibor: Józsinak köszönhetek mindent

Csakhogy miután a legkisebb Klampár is bemerészkedett a pingpongterembe, azonnal csalódás érte, a Vörös Meteorban eltanácsolták, mondván, tehetségtelen. Józsi azonban átvitte őt a Postásba, ahol befogadták. A Zichy Jenő utcai pinceterem hátsó szegletében a két Klampár egymással gyakorolgatott. 

– Józsi keménykezű edzőként bánt velem, sokan kritizálták is kegyetlen módszerei miatt – emlékezett Tibor. – Annak ellenére, hogy nem volt edzői képesítése, nagyon jól látta a pingpongot, én pedig min­denkinél jobban hittem benne. Pe­dig üvöltött ve­lem, hatalmas pofonokat kaptam tőle. Néha a padlón végeztem, kiütött. Aztán tovább pingpongoztam, és órákat futottam a ligetben. Megesett, hogy Józsi a hátán cipelt haza, mert lábra sem tudtam állni. 

Tibor ugyan sokat szenvedett, de soha nem haragudott a testvérére. Mi több, még a pingpong-vezérkarral is összeveszett, mert nem tűrte, ha szapulták. 

– Ha nincs a Józsi, én soha nem leszek világbajnok. Mindent neki köszönhetek. Bárcsak adhatna még egy-két pofont...