Arapapagáj lopja ki a gondozók fülbevalóját

Állatok hangjától, vidám gyerekzsivajtól, minivasút zakatolásától hangos a Szigethalmi Családi Vadaspark, ahol a természet minden varázsával együtt veszi körül a látogatót. Már a kapuban különös érzés fog el, hiszen városi nőként egyre kevesebb kapcsolatom van a természettel és az állatokkal, bár főként ősszel imádom róni az erdőt és a talpam alatt érezni az avar közt megbúvó, reccsenő gallyakat. Átlépve a nagy fakapun félreérthetetlenül megcsap bennünket a vidék hangulata és – nincs ezen mit szépíteni, – a szaga.

Egy kis nosztalgia

Amellett, hogy azt sem tudom, hová kapjam a fejem, nosztalgikus érzés fog el, hisz gyermekkoromban rengetegszer érezhettem hasonlót nagyszüleimnél, akik lovat, tehenet, disznót és baromfit is tartottak. Gondolatban vé­gigjárom a régi útvonalat: az istállóban a lovak unottan hessegetik a legyeket a farkukkal, túloldalt a te­henek méltatlankodnak hangosan, közben ki- és berepkednek a fejünk felett a fecskék, mert épp etetik a fiókákat, továbbhaladva pedig felerősödik a malacok visítása. Kis malacvakarászás után rögvest a tyúkok kergetésébe fogok, amiben a nővérem hű társam, mint minden csintalanságban.

Reggel beindul az élet

De vissza Szigethalomra: már kora reggel vár minket a tulajdonos, Kádár Patrícia, hisz ná­luk ilyenkor már javában zajlik az élet. Szorgos kezek etetik az állatokat a tyúktól az albínó törpe kengu­ruig. Patrícia betéve tud­ja minden állatról, honnan jött, mi az élettörténete. – Mivel a nagyszülők is mezőgazdasággal, ál­lattartással foglalkoztak, ha­mar rám ragadt az állatok tisztelete és szeretete. A vadaspark ötlete onnan jött, hogy kinőttük a családi ház udvarát. Volt egy kis földterületünk, itt kezdtük el kialakítani a parkot. A területet folyamatosan bővítettük, így jelenleg hat hektáron tartjuk az állatokat, természetesen mindezt saját erőből – fűzi tovább a tulajdonos.

Tódor rendet tart

Kata és Törpe szerencsés gyerekek, hisz itt nőttek fel, így amikor csak tehetik, a parkban töltik az idejüket, épp ezért nehezen tűrik a bezártságot. Hamar kialakult bennünk az állatok tisztelete és a felelősségtudat. Azt tervezik, hogy idővel csatlakoznak majd a családi vállalkozáshoz. Törpe – hivatalos nevén István – imád horgászni, és úgy ismeri a halakat, mint a tenyerét. Kata Cuki nevű szamarával tölti a legtöbb időt, ő ápolja és gondozza. – Az első arapapagájunkat, Tódort én neveltem fel. Gyakran elengedtük, így hamar rájött, hogy a cica és a kutya tart tőle. Az egész családot rendreutasította, a házi kedvencek a kanapé alá menekültek, amikor odatotyogott – emlékszik vissza Patrícia. A papagájok a hajgumit nemegyszer kiszedték már a hajunkból, de ha nem figyelünk oda, a fülbevalót is ki­játsszák a fülünkből – meséli nevetve.

Sanyi nem viccel

A kedves őzike és a csodálatos fehér dámszarvas egy mesevilágba varázsol, amiből egy makk koppanása ráz fel, ami pont a fejem búbján landol. – Imádják a makkot! – folytatja Patrícia, miközben ide-oda kopog a makk, kézből eteti a kerítéshez sereglett állatokat.

– Megkezdődött a barcogás, Sanyi épp védi a területét és persze a csajokat – nevet Patrícia, miközben Sanyi hatalmas agancsaival a kerítés felé iramodik.

– Az egyik aranysakálunk háznál nevelkedett. Úgy került ide, hogy egy napon meglógott a kenneljéből, és fosztogatni kezdte a szomszédok udvarát. Ők persze kiakadtak, és kijelentették, ha nem sikerül befognia az állatot a tulajnak, szólnak a va­dász­társaságnak, és kilövetik. Szerencsére egy élve befogó csapdával sikerült megfogni a rosszaságot – osztja meg a hap­py endet velünk.