Miért jelent veszélyt az ózonlyuk?

Az ózonréteg a sztratoszféra ózontartalmú része. Az ózon – és az ózonréteg – amikor kölcsönhatásba lép a fénnyel, elnyeli az emberre és az élőlények zömére káros sugárzásokat, például az ultraibolya sugárzást, így védi az életet.

Az élővilág szempontjából tehát az ózonréteg rend­kívül fontos. A magas napvédő faktorszáma nélkül nem létezne a szárazföldi élet, az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élő szervezetek DNS-ét, és felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket. Ha egy élő sejtet UVB-sugárzás ér, károsodhatnak a sejt működése szempontjából nélkülözhetetlen molekulák, és elbomlanak.

Mérési hiba helyett szomorú valóság

Az ózonréteget egy francia fi­zikus, Charles Fabry fedezte fel 1913-ban, majd a réteg tulajdonságainak vizsgálata folyamán az 1970-es években tapasztaltak először ózonkoncentráció-csökkenést az Antarktisz feletti sztratoszférában. A mérések gyors ütemű csökkenést jeleztek, míg 1955-ben 320 Dobson-egységet mértek, addig 1975-re ez 280-ra, majd 1995-ben 90-re süllyedt. Mivel más régiókban a mérések folyamán nem tapasztaltak csökkenést, ezért közel egy évtizedig mérési hibaként könyvelték el az antarktiszi eredményeket. 1974-ben azonban három tudós kimutatta, hogy a fogyatkozás valóságos jelenség, és hogy az okozóit a mesterséges eredetű vegyszerek körében kell keresni. A felfedezésért a három tudóst megosztott kémiai Nobel-díjjal jutalmazták 1995-ben.

Az ózonréteg vastagsága különböző, függ a földrajzi szélességi fokoktól és az évszakoktól is. Az Egyenlítő felett vastagabb, a sarkok felett a legvékonyabb. Az évszakos változásban nyáron a legmagasabb, télen pedig a legalacsonyabb a koncentráció.

Káros hatásai az élővilágra

Az ózonlyuk a tengeri élővilágot is nagymértékben veszélyezteti. Az erős UVB-sugárzás ugyanis hatással van a tengeri tápláléklánc alapját képező plankton, valamint a puhatestűek fejlődésére és szaporodására, így áttételesen a tenger összes élőlényére. A tengeri ökoszisztéma felborulása pedig beláthatatlan következményekkel jár a Föld összes többi élőlényére nézve.

Az ózon – mivel igen könnyen lebomlik – könnyen lép reakcióba más molekulatöredékekkel, így például a klórral, amely nagy mennyiségben szabadul fel a különböző ipari tevékenységek során. Az ilyen kémiai reakciók hatására alakult ki a téli hónapokban az ózonlyuk, ami az 1970-es évektől az Antarktisz, az 1990-es évektől az Északi-sark fölött jelenik meg időszakosan.

Azonban nem csak ipari termékek károsíthatják az ózonréteget. Az erdőtüzek és a fák bomlása során ózoncsökkentő klórmetán kerül a légkörbe.

A Föld felületének körülbe­lül 4,6 százalékát nem borítja ózonréteg, itt találhatók az ózonlyukak.

Súlyos betegség okozója lehet

Az erős ultraibolya-B (UVB) sugárzás gyengíti az immunrendszert, csökkenti a fertőző – köztük a gombás – betegségekkel szembeni természetes védekezőképességet. Nő a bőrrákos betegek aránya, főleg a világos bőrű emberek között.

Növekszik a szemkárosodás (szürkehályog) kialakulásának veszélye.
A haszonnövények, például kukorica esetében genetikai mutációkat idézhet elő. A hüvelyes növények – bab, borsó – terméshozama eshet, és ez nagyban érinti az élelmiszer­ellátást.

Több vegyi anyagot már bevontak

Svédország volt az első ország, amely gyorsan reagált a veszélyre, és 1978. január 23-án betiltotta az ózonréteget károsító aeroszol-spray-k használatát.

Az ózonlyuk kialakulásának megelőzése érdekében született a montreali és a kiotói egyezmény. Ez volt az első olyan globális környezetvédelmi megállapodás, amely igazán sikeresnek mondható. Az országok ugyanis vállalták, hogy megszüntetik a magas légköri ózont lebontó klórozott vegyületek gyártását, kereskedelmét és használatát.

A tudományos eredmények azonban azt mutatták, hogy ezek az intézkedések nem kielégítőek, ezért 1997-ben elfogadták az ózoncsökkentő gázok teljes kivonását. Ennek köszönhetően a főbb vegyi anyagok használata nyolcvan százalékkal csökkent. 

Egy 2003-as tudományos bejelentés szerint – amelyet földi és műholdas műszerek vizsgálataira alapozták – az ózonréteg pusztulása lelas­sult. A bejelentést földi és műholdas műszerek vizsgálataira alapozták.

A jegyzőkönyvet aláírók egyébként minden év szeptemberében tartják éves találkozójukat, amelyen igyekeznek minél több olyan intézkedést hozni, amely az ózonréteg eredeti állapotának gyors visszaállítását segíti elő.