Felismeri? Dórát háromévesen tették híressé a könnyei

A bájos kislány a Magyar Vöröskereszt plakátján biztatott arra, hogy: Adj vért, életet adsz! A fotó sok-sok évtizeddel ezelőtt készült, a Bors mégis megtalálta a ma már felnőtt, kétgyermekes édesanyát.

– Két-három éves lehettem akkor – meséli Zsigmond Dóra. – Nyilván nem emlékszem arra, amikor készült, de édesanyám váltig állította, hogy én vagyok a fotón. A történetet is elmesélte, hogyan készült. A budapesti Fehérvári úti gyermekrendelőben várakoztunk, amikor bejött egy fotós, Fenyő János, aki nem más, mint a késôbb meggyilkolt mé­urugvaydiacézár volt. Síró gyereket keresett, akit lefotózhat egy plakátra. Azt hiszem, 1976-ban történt, akkor hároméves voltam. Nézegettem a gyerekkori fotóim, és pont így nézek ki. Egy ideig megvolt a plakát, ki volt téve a falra, de már valahol a padláson kallódik. Érdekes, közel lakom a vérellátóhoz, mindig láttam, ahogy ott álltak a vérszállító autók, rajtuk a fotóm. És persze a rendelőkben is mindig láttam ma­gam, ez a kép mindenhol kint volt.

Az üzenet örök érvényű – ezért fordulhat elő, hogy még ma is találkozhatunk a plakáttal orvosi rendelőkben –, és ezt Dóra is megtapasztalta.

– Huszonhárom évesen volt egy műtétem, kivették a mandulámat, akkor majdnem elvéreztem. De szó szerint, ömlött a vérem. Akkor én is kaptam vért, így a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire fontos az a felhívás, hogy: Adj vért, életet adsz! – meséli Dóra, aki nem egészségügyi pályát választott, tanít.

– Egy kozmetikai cégnél, a Primavera Andorrananál dolgozom, járom az országot, tanítom a kozmetikusokat. Imádom csinálni – újságolja, majd újból a plakátra tereli a szót. – Ahogy nézem, arra gondolok, hogy lehetne a kisebbik fiam is, Bulcsú, ennyi idősen nagyon hasonlítottunk egymásra. A na­gyobbik fiam, Botond már húsz­éves. Felvették a Corvinusra, nemzetközi tanulmányok szakra. Nagyon büszke va­gyok rájuk, mindketten sportolnak, fociznak és jól tanulnak.