Porba vetnek a magyar sivatagban

Míg az ország nagyobb részén átkozták a napokban hullott sok esőt és hideget – például a méhészeknek és az epernek sem kedvezett –, addig a legszárazabb területen szinte pezsgőt bontottak. Az év első hónapjaiban ugyanis nagyjából 140 milliméternyi esőt szoktak számlálni a Homokhátság területén, de annyira szárazon indult az év, hogy ennek a fele sem esett idáig, nem csoda, ha minden cseppnek örülnek. A környéken szinte állandó a vízhiány: az éves szinten lehulló 500 milliméter csapadékhoz ké­pest 700 milliméter párolog el. Az elmúlt években fokozatosan vált szikes pusztasággá a Duna és a Tisza közötti terület, mely már-már sivatagi állapotokat idéz.

24 tározóból 5 maradt

A két nagy folyó szabályozása és a csatornák lecsapolása miatt  a folyók és a csatornák már gyakorlatilag szakadékszerűen esnek a területen, így gyorsan eltűnik a természetes víz. Úgy húsz-harminc éve kezdett a probléma nagyon látványossá válni. Korábban volt huszonnégy víztározó is a területen, és még szürke marhák is legeltek itt, ehhez képest most már csak ötben van víz, a többi mind kiszáradt. Tavaly sikerült Jászszentlászló és Szank között egy tározót feltölteni, aminek hatására a mikroklíma ott már meg is változott, mintha a sivatagban egy oázis lenne.

– Ennyit számít egy 400 ezer köbméteres tó vize. A Banó-tóhoz visszatért az élet, ami egyébként lóúsztatóként szolgált, már amíg volt benne víz. Most viszont nagyon bízunk abban, hogy a jövőben nagyobb vizes területeket tu­dunk létrehozni – mondta a Borsnak a Dong-ér–Kelő-ér Vize Egyesület elnöke, Toldi Csaba. – Éppen né­hány nappal ez­előtt tudtuk meg, hogy pályázaton majdnem há­rommillió forintot nyertek. Így a régi fazsilipeket fel tudjuk újítani a száz kilométer hosszú mellékcsatornákon. A vízművek a víz elvezetésében érdekelt, míg mi azt szeretnék, hogy a víz ott maradjon – tette hozzá a szakember.

Egyedülállóan száraz

A Homokhátság Magyarország legszárazabb területe. Felszíni vizekben meglehetősen szegény, nagy problémát jelent továbbá a talajvízszint süllyedése – közölte a Borssal az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Mindezt fokozza az éghajlatváltozás, vagyis az egyre melegedő időjárás és a szélsőséges, hirtelen lehulló nagy mennyiségű eső, ami miatt egyre erősebben jelentkeznek aszályok. Jelenleg a vízügy sem tud olyan területről, ami ennyire száraz lenne, a Homokhátság kérdése így egyedülálló. A jövőben talán csillanhat a reménysugár, azután, hogy az elmúlt évtizedekben csak újabb és újabb terveket kovácsoltak a terület megmentésére. A vízügy ugyanis azt is közölte lapunkkal, hogy jelenleg előkészítési fázisban van a Homokhátságon a vízpótlást célzó projekt. „A 2020-ban kezdődő, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területén megvalósuló projekt célja a térség jobb vízgazdálkodási feltételeinek megteremtése lesz” – írták.

Nem forog napra

Kukoricát és napraforgót nem vet itt már senki sem, régen feladták. Porba vetnek – mondják a helyiek, ami valójában tényleg a sivatagi területek földművelése. A rozs és a repce jön még szóba, ami még kellően szárazságtűrő, de most még ezek is nehezen indultak, a néhány napos eső mentheti meg őket. A gazdák még azt is megteszik, hogy eláztatnak területeket két-három hétre. Ennyi idő alatt még nem jönnek fel a nádi növények, de rengeteget számít a talajnak.

A Homokhátságon a helyzet az elmúlt években folyamatosan romlott, mára egyértelművé vált, hogy az aszályosodást nem lehetne megállítani csak vízvisszatartással. A szakemberek szerint csak vízpótlással lehetne javulást elérni. A munka, amit a környéken végeznek, igen sziszifuszi. Bármit is tesznek, legalább harminc év, amíg lehet változtatni a mostani helyzeten. Látszatja nem lesz, de az unokáik talán újra láthatnak a környéken legelő marhákat, vagy nyíló napraforgót.