Pár éven belül eltűnnek a juhászok - a Bors utánajárt

Néhány éven belül teljesen eltűnhet a klasszikus értelemben vett juhász szakma, és vele együtt minden, ami ehhez az életformához szükséges volt. Helyette a családi gazdaságok végzik majd el a feladatokat, egymás között szétosztva. A vándorlás helyett pedig nappal egy elkerített legelőre terelik az állatokat. Ma már – egy maroknyi hagyományőrzőn kívül – senki nem akarja a csillagos ég alatt legeltetni a jószágot tavasztól őszig. De miért?

Negyvenen maradtak

A magyar népmesékben is gyakori szereplők a pásztorok. Pozitív hősök, okosak és szerencsések. Sokan hihetik, hogy nem sok dolguk van, de a valóság összetettebb.

– A régi, hagyományos juhászok feladata nem csak a juhok kihajtásából, őrzéséből állt. Ők végezték a körömápolást, az állatok napi ellátását. A mai juhtenyésztők más metódusban dolgoznak: a juhászok feladatait több szakértő végezheti, más foglalkozik az állatok egészségügyi állapotával, a takarmányozással és a legeltetéssel – magyarázta a Borsnak Hajduk Péter, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség ügyvezető igazgatója. Ma már alig negy­ven hagyományos juhász van az országban, ehhez képest ezernél is több „mo­dern” juhtenyésztő.

Apáról fiúra száll

Régen még iskolai képzést is tartottak a leendő csordásoknak, de idővel ez is megváltozott. Az utolsó tradicionális juhász-képzések a 1980-as, 90-es években szűntek meg. Azóta a tenyésztéssel és tartással kapcsolatban szerveznek juhászképzésnek hívott felnőttképzéseket, de ezek célja már nem a régi munkakör tovább örökítése. A juhászat, juhtartás és tenyésztés részletei generációról generációra szállnak, szálltak a családi gazdaságokban.

Etetők-itatók jöttek

Ma azért sem könnyű juhásznak lenni, mert nincs szabad átjárás a földek között, mint régen.

– Inkább állatszerető emberekre, szakképzett állatgondozókra van szükség, akik ismerik az állatok biológiáját, viselkedését. Mivel a technológiai fejlődés és földtulajdonlások nem teszik lehetővé azt a fajta munkát, amit a juhászok végeztek, így hagyományos pásztorokra lényegében nincs szükség. Az élő munkaerőt kiváltották a legelőkertek, a különféle etetők-itatók, az állatok ma már fix helyeken legelnek. Olyan nincs már, mint anno, amikor egy juhász Szabolcsból Zalába lehajtotta a nyájat, majd vissza – mondta az igazgató.

Aki szeretne még „élő” juhásszal találkozni, holnap Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Állattenyésztési Napokon lehetősége lesz rá.