Majoross Gergely szerint nincs realitása az A csoportnak

Leszerepelt a magyar hokiválogatott a kazahsztáni Divízió I/A-s vb-n: egy meccset nyert, így maradt a második vonalban. A csalódást keltő eredményről Majoross Gergellyel, a csapatot megbízott kapitányként irányító szakemberrel beszélgettünk.

Hogy van Jarmo Toivanen szövetségi kapitány, aki betegsége miatt maradt távol a tornától?

Már otthon van Finnországban, lábadozik. Visszavárjuk.

Pontosan mi történt vele?

Nem az én tisztem a betegségérôl beszélni. Ebben a helyzetben kézenfekvő volt, hogy a mellette dolgozó stábra bízzák a csapatot, már csak az idő rövidsége miatt is. Megtisztelő, hogy engem választottak.

A közvélemény egy ideje minden évben a feljutást várja el a csapattól. Messze voltunk ettől.
Be kell látni, manapság nincs realitása az A csoportnak. Tudomásul kell vennünk, hogy az ellenfelek egyre erősebbek, nekünk pedig más felfogásban kell hokiznunk. 

Azaz?

Túlzottan elhisszük magunkról: jók vagyunk. Mert tényleg jók vagyunk a hoki egyes elemeiben, ám itt a harmónia, az összteljesítmény a lényeg. A mi erőnket az adja, ha eksztázisban hokizunk, kellően agresszívak vagyunk. Abból jó dolgok születhetnek. A motiválás a válogatott mellett dolgozó szakmai stáb mindenkori feladata.

Ez azt jelenti, nem csinálja tovább?

Nem feltétlenül. Mindenki tudja, ha a válogatottnak szüksége van rám, a munkámra, a fanatizmusomra, én mindig rendel­kezésre állok.

Volt olyan meccs, amelyre azt mondhatta: ez igen!

A litvánok elleni győzelemre. Ott mindenki érezte a tétet, és úgy játszott, ahogyan mindig szeretnénk.

A betegeskedő kapitánnyal tartották a kapcsolatot?

Hogyne, háromszor telefonon is értekeztünk vele. De legfeljebb tüneti kezelésig jutottunk el.
Hogyan tovább a bennmaradás után?
A csapat és a szakmai stáb is pihen pár napot, én pedig megírom a jelentésemet. Aztán én is pihenek picit, mert érzem, nagyon lemerült az akkumulátorom, fel kell töltenem. Jönnek az új feladatok, azokra kell figyelni, s az értékelés után gyorsan el kell felejteni a vébét.