Várat épített, bolondnak hitték érte

Homokvárat bárki tud építeni, ez a gyerekek egyik kedvenc szórakozása, ám arra is mérget lehet venni, hogy sok kicsi fejében lejátszódott, hogy bárcsak lenne egy saját, igazi vára, ami csak az övé. Létezik egy ember, akinek mindez nem csak gyerekkori ábránd volt. És az alapanyag sem homok, hanem kő. Taródi István a puszta két kezével építette fel a soproni Taródi-, vagy más néven Bolond-várat.

Valósággá vált a kamaszkori álom

Taródi István kamaszkori álmát váltotta valóra. Húszéves korában szülei telkén húzott fel egy várat fából. Aztán, miután megnősült, a fejébe vette, hogy ha sikerül vennie a soproni Lövérekben egy telket, akkor lebontja a favárat, és a saját telkén állítja fel újra. 1951-ben ez meg is történt, átköltöztette a favárat a mai vár helyére, a Soproni-hegység Nándor-magaslatára, 300 méterrel a tengerszint felé. A kővár építését 1959-ben kezdte meg, de ezt megelőzte, hogy kerékpárral végigjárta az országot és tanulmányozta a hazai ősi várakat és azok romjait. A várba a különböző számítások szerint 150–200 vasúti kocsira való követ épített be szinte teljesen egyedül, bár volt, hogy fiai vagy egy-egy alkalommal más is besegített neki.

56 kilósan is hordta a nehéz köveket

A kevesek által ismert, ugyanakkor annál jobban tisztelt, soproni Lövérekben álló Taródi-vár, Magyarország egyik legkülönlegesebb magánvára. Nem könnyű megtalálni, a Borsnak nyilatkozó látogatók szerint ugyanis főúton semmi nem árulkodik róla, hogy az út mentén meghúzódik egy hatalmas vár. Állítólag nem volt különösebb oka, egyszerűen az alkotás vágya hajtotta a mindössze 56 kilós embert,valamint a munkaszeretet és az, hogy hasznosan töltse el a napi nyolcórás munka utáni szabadidejét. A feljegyzések szerint hajnalban előkészítette az aznapi építési eszközöket, majd munka után sötétedésig formálta, szépítette a várat. Egy, a Borsnak nyilatkozó nyugdíjas, Edit évekkel ezelőtt lelt rá a várra. Elmondta: nagyon elvarázsolta az építmény és annak története.

– Életemben először, bő 20 évvel ezelőtt jártam ott egy kiránduló csoporttal. Akkor fedeztük fel ezt a várat, amit úgy nevezett mindenki körülöttünk, hogy Bolond-vár. Már akkor is nagyon sok volt a látogatója. Azóta sajnos nem jártam ott, de sokat gondolok rá, nagyon tetszett – mesélte az asszony a Borsnak.

Kegyetlenül bántak vele a helybéliek

A ma mintegy 4300 négyzetméteres alapterületű épület egy középkori vár elemeiből áll össze: a lakórésztől kezdve a kúton és a lovagtermen át a borházig, a felvonóhídig, a csigalépcsőkig, a várfürdőig. Legmagasabb tornya húsz méter magas. A várat sok helyi csak Bagolyvárnak, míg mások Bolond-várnak ismerik.

Ennek sokak szerint nem az az oka, hogy elmeháborodott lett volna az építője, sokkal inkább arra utal, hogy nincs még egy ember a földön, aki a fejébe veszi, hogy csak a munka szeretetéből adódóan épít egy várat a puszta kezével. A helybeliek, és sok akkori újság kegyetlenül bánt a modern kori várúrral: őt magát őrültnek nevezve, alkotását pedig az előbb említett „bolond” jelzővel illették.

Taródi István nyugdíjazása előtt, 1986-ban, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de nem bírta véglegesen abbahagyni álma megvalósítását. Egészen haláláig, vagyis 2010 februárjáig folytatta a vár építését. Taródi 85 éves korában tért örök nyugalomra. Jelenleg gyermekei és leszármazottjai üzemeltetik a várat, amit bárki meglátogathat reggel 9 és este 6 óra között.