Nem hogy színdarabot, még a saját nevét sem írta le Shakespeare

A héten dupla évfordulót is ünnepelhettünk a legnagyobb drámaíró kapcsán: 455 éve született és 403 éve - egyes feltételezések szerint pont a születésnapján - hunyt el ugyanis William Shakespeare, akit rejtélyek tucatjai öveznek a mai napig, kezdve azzal: születésének pontos idejét sem ismerjük. 

Egyesek szerint épp április 23-án (későbbi halálának napján) látta meg a világot. Annyi bizonyos: pár nappal később, 1564. április 26-án tartották a keresztelőjét. Életműve igen jelentős, ám egyes feltételezések szerint könnyen lehet, hogy kétszer annyi mesterművet vetett papírra, mint amennyit ma ismerünk. Mások azonban azt mondják: egyet sem.

Shakespeare életrajzában igen komoly lyukak tátonganak, azt azonban tudni, hogy egy olyan iskolában tanult (a stratfordi King's New School-ban), ahol lesősorban a latin írás-olvasásra helyezték a hangsúlyt, az angolt azonban csak alapszinten sajátították el a diákok. Ehhez képest művei alapján a szókincse valahol 18 és 25 ezer szó között lehetett (a konkrét érték attól függ, melyik kutató mit számít önálló szótári szónak; a kiindulás 29 066 különböző szóalak). Csak összehasonlításképp: egy XXI. századi átlagember átlag passzív szókincse 5-10 ezer szó közt van, Zrínyi Miklós (aki csak kicsivel élt később Shakespeare-nél) műveiből kimutatható szókincse 7-8 ezer, Petőfi (verseiből kimutatható) szókincse 23 ezer (ebből az egyedi szótövek száma 9600), Juhász Gyula verseiből kimutatható szókincse pedig 11 600.

Ebből a tényből, valamint abból, miként tett szert egy egyszerű kereskedő fia olyan elképesztő műveltségre, ami a darabokból kitűnik, számos teória született. Az egyik legismertebb szerint Shakespeare csak a nevét adta a színdarabokhoz, amiket valójában Oxford 17. grófra, Edward de Vere vetett papírra - ő azonban nemesi származása miatt nem vállalhatta, hogy ilyen (a kor szemében alantas) időtöltésnek hódol.

A nagy Shakespeare-összeesküvés

Az úgynevezett oxfordi teória az 1920-as évektől kezdve a mai napig igen komoly népszerűségnek örvend, noha komoly irodalomtörténészek már rámutattak, mekkora lyukak tátonganak az elméletben, aminek az alapját ráadásul sznobizmus (Shakespeare származása miatt túl műveletlen lehetett) szülte. Az egyik legfőbb érv: de Vere 1604-ben elhunyt, William Shakespeare azonban még ezt követően is szerzett darabokat.

Az oxfordi (összeesküvés)elmélet támogatóinak azonban erre is van magyarázatuk. Szerintük a késői darabokon kimutatható, hogy több kéz munkái - így valószínűleg más fejezte be de Vere gróf korábbi irományait. Azt is gyanúsnak találják az elmélet pártolói, hogy míg a korábbi darabokban gyakorta találni utalásokat a kor tudományos vívmányaira és eseményeire, ez az 1604 utáni színdarabokra már nem igaz. Felemlegetnek továbbá olyan - kevésbé ismert és persze tehetséges költők tollából származó - verseket, melyben utalás van arra, hogy Shakespeare elhunyt - ám ezek nem többek, mint félreértelmezések.

Shakespeare nevét az utókor szülte

Nem, ez nem a fentebb tárgyalt összeesküvés-elméletnek a szélsőségesebb verziója, hanem tény: az az ember, akit ma William Shakespeare-ként tartunk számon, többféleképpen írta a nevét. Összesen hat saját kezű aláírása maradt fenn, ám mindegyik más és más: Willm Shakp, William Shaksper, Wm Shakspe, William Shakspere, Willm Shakspere, William Shakspeare - láthatjuk azonban, hogy William Shakespeare-ként egyetlen egyszer sem szignálta munkáit.

Az aláírások többsége egyébként rövidített forma, ami nem volt ismeretlen gyakorlat a kor embere számára - az azonban érdekes, hogy Shakespeare korai nyomtatott munkái sem mutatnak egységes írásmódot: a Shakespear, Shake-speare és a Shak‑speare ugyanúgy megjelenik, sőt, még a művész halála után évszázadokkal is igen nagy kavarodás volt, hogy miként is kéne írni a nevét. A William Shakespeare írásmód végül az 1860-as évektől kezdve szilárdult meg és vált általánosan (és kizárólagosan) elfogadottá.