Sosem rendezett Hollywood legrosszabb rendezője

Forgatott westernt, sci-fit, rengeteg horrort és tévéfilmet, még zenei videoklipeket is rendezett Alan Smithee. De mégsem véletlen, ha filmkedvelő olvasóink sem hallottak róla. A rejtélyes hollywoodi di­rektor százhárom film rendezője vagy  forgatókönyvírója volt 1968 és 2000 kö­zött, feltűnt színészként is, ahogyan vágott, operatőr és sminkes is volt. Smithee-ben viszont nem a megdöbbentő sokoldalúság a legkülönösebb, hanem az, hogy sosem létezett.

Végig a színész dirigált

Alan Smithee furcsa karrierje egy western 1968-as forgatásán in­dult. A törvény éber őrének rendezője Robert Totten volt, de a fő­szereplő Richard Widmark elégedetlen volt a munkájával és addig rágta a producerek fülét, míg elérte, hogy kirúgják. Ezután a veterán rendező, Don Siegel foglalta el a direktori széket: ő olyan híres filmeket készített pá­lyája során, mint a Piszkos Harry Clint Eastwooddal, a Szökés Alcatrazból vagy éppen A testrablók támadása. De a fő­szereplő annyira be­leszólt a munkájába – sok jelenet forgatását egyenesen átvette tőle –, hogy Siegel jelezte a filmrendezők céhének, nem szeretné, ha a film az ő neve alatt futna. Némi vita után a szakmai szervezet egy álnév, az Al Smith mellett döntött, amit a gyakorisága miatt Alan Smithee-re változtattak. Bár a filmrendezők céhe addig szigorúan tiltotta az álnevek használatát, más megoldást nem láttak, Smithee pedig megszü­letett. 

Eszterhas leplezte le

Az álnév önálló életre kelt, sokszor vették elő a mûveiket megvágó stúdiókra sértődött rendezők, gyakran, ha a filmek repülőkön vagy tévében vetített változatából kivágták a durva jeleneteket. David Lynch például az 1984-es Dűne tévés verziója esetében cseréltette le saját nevét Alan Smithee-re.

Két évtizedig csak a szakma és a filmrendezők céhe tudott Smithee valódi kilétéről. A magyar származású forgatókönyvíró, Joe Eszterhas 1997-ben úgy döntött, az egész jelenséget leleplezi és kifigurázza, ezért Rendezte: Alan Smithee – Égj csak, Hollywood! címmel filmet írt. 

Mint életrajzi könyvében írja, ez a megjelölés egy filmnél azonnal elárulta a kritikusoknak és a közönségnek, hogy a rendező szerint elfuserálták a filmet. Bár a rendezők céhe hi­vatalos álnévnek te­kintette, nem védet­te le a használatát, így „sumák módon” Esz­terhas is felhasználhatta. Összegyűjtött egy rakás történetet, amit két évtizedes forgatókönyv-írói pályája során hallott vagy átélt, és a filmhez Arnold Schwarzeneggert, Bruce Willist és Sylvester Stallonét kérték fel, hogy önmagukat alakítsák. Producerként még Eszterhas jó barátja, Andy Vajna is beszállt. Végül csak Sly állt kötélnek, de Whoopi Goldberg és Jackie Chan szívesen szerepelt. A poén az, hogy Eszterhas újravágta Arthur Hiller rendező véglegesnek tekintett változatát, utóbbi pedig dühében ragaszkodott hozzá, hogy Alan Smithee-ként tüntessék fel. Ezt sokan ügyes marketingakciónak gondolták, de a bemutató után világossá vált: Hiller bölcsebben nem is dönthetett volna. A szinte élvezhetetlen produkció óriásit bukott, hat Arany Málnát zsebelt be, amiből ötöt maga a szerző kapott.

Hamar újjászületett

Bár az irtózatos bukás, a leleplezés megtörtént, még használták a nevet. A „rendezői székbe” hivatalosan 1999-ben ült utoljára Smithee, miután Kiefer Sutherland kérte, hogy a Szobalány kerestetik című filmje újravágása miatt ne tüntessék fel rendezőként. Végül a rendezők céhe is belátta, úgy elkoptatták a nevet, hogy komikus lenne használni.
A filmgyártás klasszikus problémái ettől persze nem szűntek meg. A Szupernovánál Walter Hill akarta leszedetni a nevét a stáblistáról – nem csoda, hisz a 48 órát és a Megint 48 órát is letette az asztalra –, de a Smi­thee nevet már nem engedték ne­ki használni, így Thomas Lee lett belőle.

Amikor pedig Alec Baldwin adta a fejét rendezésre, saját véleménye szerint is olyan rosszul sikerült, hogy a kitalált Harry Kirkpatrick néven jegyeztette be az Őrült út a boldogsághoz című filmet. Amikor kiderült, hogy a név őt takarja, határozottan megkérte a rajongóit, ne menjenek el megnézni.