Oszterék tavasztól őszig külön élnek

Failoni Donatella nem félti a férjét, hisz szerinte nélküle is olyan Oszter, mint a malacuk, Gömbi: önellátó. 

– Sándor nem elveszett férfi, nélkülem is tökéletesen boldogul. Főz, mos, takarít, gyakorlatilag nincs olyan, amit ne csinálna meg. Ha esetleg mégis adódna valami nem ínyére való feladat, akkor azt a házvezetőnő megcsinálja. Hetente egyszer jár hozzánk, úgyhogy gyakorlatilag őt többet látja a férjem, mint en­gem. Én már huszonkilenc éve, 1990 óta márciustól októberig a balatoni házunkban vagyok, hisz azt is rendben kell tartania valakinek. Munka bőven akad, naponta négy-öt órát dolgozom a ház körül. Kapálok, leveleket hordok, takarítok, és nevelgetem a növényeimet. Szeretem csinálni, és a virágok is meghálálják a gondoskodást. Egyedül a cserepeket nem szeretem felhozni a pincéből, mert azok nagyon nehezek, úgyhogy azt másra bízom – mondja lapunknak Oszter Sándor felesége, aki szerint semmi rossz nincs abban, hogy egy évben csupán négy hónapot laknak együtt a színésszel.

– Sosem szerettem a nyakán lógni, ahogy ő sem az enyémen. Szerintem ez sokkal egészségesebb, hogy olykor külön utakon járunk, mint az, hogy éjjel-nappal együtt vagyunk. Hozzászoktunk ehhez az életformához, persze néha meglátogatjuk egymást. Az ünnepeket is együtt töltjük. Húsvétkor az egész család lejön hozzám a Balatonra, úgyhogy hamarosan újra találkozhatunk a férjemmel. Már biztos nagyon hiányzom neki – fűzi hozzá nevetve a zongoraművész. 

Természetesen kerestük Oszter Sándort is, de nem értük el. Talán épp a konyhában sürgölődik, vagy a porszí­vótól nem hallja a telefoncsöngést.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.