Mihály bácsi: Negyedórát lógtam a halál torkában

Ég és föld, élet és halál között lebegett Gyurász Mihály, nem túlzás azt állítani, hogy a nyugdíjas férfi csak az isteni szerencsének köszönheti, hogy továbbra is közöttünk lehet. Mihály csütörtök délután kiment az erkélyre, hogy megnézze: fészkelnek-e ott a ma­darak.

– A klímaberendezésünk ventilátorát akartam ellenőrizni – elevenítette fel a történteket kórházi ágyán Mihály. – Sokszor beszállnak mögé a verebek, én meg arra gondoltam, hogy netán véletlen oda akarnak fészkelni. Fogtam a szobalétránkat, kivittem, és felálltam a legfelső fokára. Egyszer csak kifordultam a tengelyemből, megszédültem. Onnantól már csak arra emlékszem, hogy lógok fejjel lefelé a két erkély között. A lábam be­akadt a korlátba. Nem ijedtem meg, még félelmet sem éreztem közben, pedig le is néztem lógás közben. Nem tudom megmondani, miért, de nem kértem segítséget, nem kiabáltam. Nem gon­doltam semmire, teljesen üres volt a fejem – emlékezett vissza a túlélő.

Mihály elmesélte azt is, hogy a felesége, Anci ugyan otthon volt, de mivel külön szobájuk van, nem hallott az esésből semmit. Ké­sőbb Mihály fia azt mondta: csütörtök óta új születésnapot ünnepelnek a családban.

Puszta véletlen, hogy Kovács Klaudia nyomozó, főtörzsőrmester épp a szomszéd társasháznál intézkedett. A Borsnak elmondta: épp térfigyelő szolgálatot látott el, egy idézést kézbesített a szom­szédban, amikor a rádióján hallotta, hogy épp oda kérnek rendőri intézkedést, mert egy bácsi kiesett a kilencedikről és fennakadt az erkélyén.

– Felnéztem és láttam, hogy valóban kint lóg, a jobb lábával beleakadva a korlátba. Felmentem a nyolcadikra, beengedett az ott lakó hölgy, megfogtam a bácsi korláton belüli lábát, úgy vártam a kiérkező kollégákat – avatott be a részletekbe az életmentő. – Kö­rülbelül öt percig fogtam egyedül, odatoltam egy kisszekrényt, hogy jobban elérjem a bá­csit, aztán megjöttek a kollégáim. Faddi Rita rendőr törzsőrmester, körzeti megbízott mellém állt a szekrényre, Fábián Péter törzsőrmester, körzeti megbízott kollégám pedig kihajolt. Együtt emeltük be. Végig úgy éreztem, hogy nem fogom bírni tartani, de végül is sikerült szerencsére – magyarázta a nyomozónő.