15 millióról indul a félrenyomott magyar bélyeg

– Feljössz megnézni a bélyeggyűjteményemet? – valószínűleg nincs olyan asszony, akitől annak idején nem kérdezte meg ezt a hódolója legalább egyszer, ha másért nem, tréfából. De hogyan lett ekkora kultusza a bélyeggyűjtésnek? Hogyan alakult át ez a világ az elmúlt évtizedekben? Rengetegen élnek en­nek a szenvedélynek, a gyűjtemény – ha körültekintő a gyűjtő – hatalmas értékké válhat az idők során. Többen egy-egy téma köré építik fel kollekciójukat. A történelmi események, egy-egy ország, növények, virágok, rovarok mellett sok száz tematikát találni a bélyegek között. A gyűjtemény attól, hogy egy adott téma köré épül, még értékesebbé válik. Ma már komoly szakmai és történelmi tudással kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki felismerje az igazán értékes darabokat.

Angol nyomás az első

A mai értelemben vett első postabélyegek 1840-ben jelentek meg, Angliában. Ezután az ösz­szes ország sorra nyomtatta saját bélyegeit. Presztízsértékűnek szá­mított az államok között, ha valakinek volt saját bélyege.

Ma­gyarországon, azaz az Osztrák– Magyar Monarchiában 1850-ben jelentek meg az első bélyegek. Bár leveleket korábban is adtak fel  – így a filatélia szenvedélyének részét képezik –, az igazi mánia nálunk ezután kezdődött, a XIX. század második felében. A bélyeg bevezetése ugyanis rövid idő alatt több milliószorosára növelte a levélforgalmat is.

Sok eladhatatlan darab

Érdekes viszony alakult ki a bé­lyeggyűjtés körül a második vi­lágháborút követő időszakban. Jellemzően a szocialista tömbben, így Magyarországon is egyfajta népi kultúra részeként kezdtek bélyeggyűjtésbe, ami kitűnő befektetés reményét kínálta. Egy korábbi gyűjtőegyesület államosítása után megalakult a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége (Mabeosz), ami rengeteg kisebb gyűjtőcsoportot hozott létre. Sorra alakultak a párt által is támogatott munkahelyi bé­lyeg­gyűjtő körök.

A csúcson 350 ezer regisztrált bélyeggyűjtő volt Magyarországon. Természetesen a tagság a kitűnő befektetés re­ményében folyamatosan vásárolta a megjelent bélyegújdonságokat. Mindez azt vonta maga után, hogy az 1960 és 1990 kö­zött kiadott bélyegek manapság gyakorlatilag eladhatatlanok, értékük, ha akad is vevő rájuk, igen csekély.

Aki ért hozzá, annak jó

A rendszerváltás után ugyan sokan felhagytak a gyűjtéssel, ma a bélyeg mégis egyre népszerűbb a fiatalok körében. Kö­zösségeik elsősorban az interneten vannak jelen. Egyes csoportok több ezer tagot számolnak, de vannak kisebb, tematikus, speciális szerveződések is, ami szintén jól mutatja a növekvő érdeklődést. A Mabeosz tagsága ugyan megcsappant, de így is számlál kétezer körüli tagot.

A bélyeg ma is befektetésnek számít, de már szakértelem és hozzáértés kell ahhoz, hogy valaki megcsinálja belőle a szerencséjét.

– A filatélia olyan terület, ahol valóban van lehetőség jó befektetésekre, akár kisebb anyagi ráfordítással is. De érteni kell hozzá. Az apró kis részletek felismerése mellett szükséges a többkötetnyi szakirodalom megismerése, ami feltárja a bélyeg eredetét: előállításának körülményeit, postai felhasználásá­nak részleteit – magyarázta a Borsnak Czibula Péter gyűjtő, a webaukcio.eu internetes bélyeg­árverező oldal tulajdonosa.

Levélen többet ér

A legértékesebb hazainak a Nagy­mánya tévnyomat számít. A Magyar Királyi Posta az első bécsi döntés emlékére bocsátotta ki, 1938-ban. Az eredeti bélyegeken a „HAZATÉRÉS 1938” felirat szerepelt, ám ez a fázisnyomat lemaradt összesen 100 darabról, és így is forgalomba kerültek ezek a bélyegek 1938. december 1-jén, Nagymányán. Amint észrevették, visszavonták a hibás darabokat, de addigra már csak 38 darab eladatlan maradt belőle. Ma ebből 25 da­rab a Bélyegmúzeumban található. Sok a hamisítvány, egy eredeti bélyeg értéke nagyjából négymillió forint, még a használt darabok is milliós összegekért kelnek el.

– A legnagyobb ritkaságnak számít, ha ez a bélyeg levélen van, mindössze két ilyenről tu­dunk a világon. Akár 20 millió forintot is érhet, az egyiket ha­marosan árverésre bocsátják –  mondta Czibula Péter.