Metrógázolás a Keletinél: Már három éve halálért könyörgött Gergő

Szerette a zenét, a természetet, a macskákat, és imádott nagyokat sétálni. Szinte csodagyerekként, autodidakta mó­don megtanult zongorázni, gitározni és magától villanyt szerelni. Fergeteges humora volt, s nagyon jó színészi játéka. Csodálatos, tiszta hangon énekelt, tele érzelemmel. Rajongott a fizikáért, energetikai mérnöknek készült. Féltve őrzött jegyzetfüzete tele volt a találmányainak leírásával. Soha életé­ben nem bántott senkit, emberszerető volt. Utolsó négy évében a pszichiátriai betegségei miatt iszonyú szenvedéseken ment keresztül. A világ terhét akarta a vállára venni, de azt nem lehetett. Beleroppant – így beszélt édesanyja a Borsnak Gergőről.

A drog- és alkoholfüggő, pszichésen is beteg fiatalt foglalkoztatta a halál, a főváros szívében robogó szerelvény egy ragyogó elme tragikus életútjára tett pontot örökre. A 26 esztendős férfi négy és fél éve, középiskolai tanulmányainak félbehagyása után költözött ki édesanyjához Angliába szerencsét próbálni. A kálváriája ezután kezdődött.

– Már gyerekkorában voltak jelek az idegrendszeri gondjaira, de sosem gondoltunk a legrosszabbra – emlékezett vissza a Borsnak a gyászoló édesanya, Márta.

Érkezése után másfél évvel került be először Gergő a pszichiátriára. Paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála, amely a későbbiekben elhatalmasodott rajta, és önbántal­mazási tünetekben is megnyilvánult. Súlyos pszichózisban arcát és testét csikkekkel égette, hatszor volt kórházban. A párjával együtt Márta mindenben próbálta támogatni Gergőt, aki az elviselhetetlen mellékhatá­sok miatt tiltakozott a kezelések során kapott gyógyszerek, injekciók ellen.

Két éve eltűnt Londonban négy napra. Mindenét elvesztette, nem tudott dolgozni, az utolsó időszakban már hajléktalanként tengődött. Nem jelent meg a havonta kötelező gyógykezelésén, így tavaly augusz­tusban angol állami költségen, orvosi javaslat alapján haza­utaztatták.

Már nagyon honvágya volt, kérte orvosát, segítsen neki hazatérni, hogy megnyugvást találjon a lelke. Itthon a vidéki, 83 éves nagymamájánál lakott, Budapesten élő nagynénje és családja támogatták őt. A hozzátartozók próbálták segíteni, de egy átmeneti javuló időszak után – leszokott a kábítószerről, mert gyógyulni akart – az állapota rosszabbodott.

Az itthoni pszichiátriákról is megszökött, bár december végén önveszélyes állapota miatt kötelező kórházi kezelést írtak elő számára. Januárban hetekig kutattak utána, míg végül előkerült, de nem kórházi, hanem már járóbeteg-gondozásra utalták, ahol meg is jelent, és a gyógyszerezést is elfogadta.

– Már három éve azt mondta, nem a régi, s szeretné, ha eutanázia útján véget vetnének az életének – sírta el magát a telefonban Márta.

Gergő februárban elkezdett dolgozni építőipari segédmunkásként, hétfő reggel munkába indult. Úgy nézett ki, van kiút a szenvedésből. Villámcsapásként érte családját a halálhíre. Szerettei teljesen összeomlottak.

***

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja (mobilról is) a 116-123-as, ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel az ongyilkossagmegelozes.hu-t!