Indul a bakterház: Óránként negyvenszer állít át váltót Laci

Ritkaságszámba megy a mai világban, ha még emberi kéz dolgozik gép he­­lyett egy olyan gépesített „mű­­fajban”, mint amilyen a vas­út is. Bár egyre kevesebb vál­tóke­ze­lővel találkozni, még akad né­hány. Olyan vasútállomás ugyan­ak­kor, ahol ki is kell sé­tálni a sí­­­nekhez, és lehajolva kell a vál­tót átállítani, hogy jó irányba men­­jen a szerelvény, ta­lán mindössze három van a fő­város­ban és környékén. A cin­ko­tai MÁV–HÉV-állomás az egyik.

Ide rengeteg HÉV-szerelvény érkezik be a nap minden szakában. Óránként körülbelül negyvenszer kell kezelni az úgynevezett toronyban lévő váltók valamelyikét, amiket Cinkotán már hosszú évek óta többek kö­zött Laci is kezel. Gyermekvasutasként kezdte, akkor szeretett bele ebbe a miliőbe.

– Fentről jól belátjuk a síne­ket. Innen irányítjuk Cinkotán a vonatok forgalmát. A váltók­at többféleképpen is lehet állíta­ni. A legkezdetlegesebb meg­oldás az, amikor a váltókeze­lő lemegy a sín mellé, és ott állítja a váltót. Ez a módszer viszont nagyon időigényes. Itt, Cinkotán az emberi erő ugyan megmaradt, de már nem kell lebaktatni a váltókhoz, hanem a toronyból lehet állítani őket – magyarázza Laci, aki közben a gyakorlat­ban is megmutatja, hogyan műkö­dik ez a folyamat. Hiszen megérkezik egy Gödöllőre tartó vo­nat.

Fentről is tisztán látni, hogy amint meghúzza az egyik kart – hivatalos nevén emeltyűt, ami mellesleg nem tűnik túl könnyűnek –, az egyik sínpár azonnal irányt változtat odalent.

– Az emeltyűkön láncok vannak, amik lemennek az épület alá, a föld alatt pedig különböző csigákon irányt változtatva össze­köttetésben vannak az úgynevezett vonóvezetékekkel, amelyek a sínpárok mellett húzódnak. Ez jut el a váltóállító szerkezetig. Így tudjuk a váltót átállítani a toronyból. Az utasok persze mindebből mit sem tapasztalnak – mondja Laci, aki látogatásunkkor éppen egy 12 órás műszak elején jár. Beszélgetésünket hirtelen egy telefoncsörgés szakítja félbe, amivel ugyan neki nincs dolga, Gábornak, a forgalmi szolgálattevőnek annál inkább. Laci közben elmagyaráz­za: ez a telefonhívás azt jelenti, hogy elindult Csömör felől az a vonat, aminek a bejáratát már elkezdték előkészíteni.

– Azért, hogy ne kelljen folyton nézelődni, egy berendezés jelzi nekünk, ha közeledik egy szerelvény. Ebben a különböző járműérzékelő berendezések van­nak a segítségünkre, amik a sínekben vannak elrejtve – világosít fel.

Ahhoz egyébként, hogy valaki ilyen a munkakörben dolgozhasson, elég hosszú tanfolyamon kell részt vennie, és hatósági vizsgát is kell tennie. Mire szolgálatba áll, addigra már szinte rutinszerűvé válnak a mozdulatok.