origo.hu
Már nem az a kérdés, hogy a növények érzik-e, ha hozzájuk érünk, hanem az, szeretik-e. Egy új tanulmány szerint egyértelmű, hogy nem. Az emberi érintés ráadásul gátolhatja a növekedésüket.
Nem mimózalelkű a mimóza
A növények valóban reagálnak az érintésünkre. Földünk talán legérzékenyebb növénye, a szemérmes mimóza például igen látványosan összehúzza magát, ha hozzáérünk. A thigmomorphogenezis néven ismert jelenség lényege, hogy ha hozzáérünk a leveleihez, úgy záródnak össze, mintha valamilyen automatizált folyamatot indítottunk volna be. A Közép- és Dél-Amerikában őshonos növény már a cserepe megrázására vagy napnyugtakor is látványosan megváltoztatja az alakját.
Bűzriasztó
A szemérmes mimóza nemcsak összehúzódik az érintésre, hanem bűzös gázokat is kiereszt. Ez nem önkéntelen: a növény gyökerei védekezésképp, szántszándékkal „szellentenek rá” arra, akit fenyegetőnek éreznek. A bűz különböző kénvegyületeknek köszönhető. Ezek a gyökereken tárolódnak, és kevesebb mint fél milliméter hosszú, szőrszerű zsákokcsákból kerülnek a levegőbe.
A szemérmes mimóza esetében nem kell tartanunk attól, hogy „megbántottuk”, mert az érintés után pár perccel már újra teljes pompájában tündököl. Egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmány szerint azonban nem minden növény esetében van ez így.
Helyhez kötve, kiszolgáltatva
A publikáció ausztrál szerzője szerint az érintés olyan drámai hormonválaszt vált ki a nyövényekből, ami jelentős mértékben gátolhatja a növekedésüket. „Az érintéstől számított harminc percen belül a növény genomjának tíz százaléka megváltozik” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban Jim Whelan, a tanulmány írója, aki az ausztrál La Trobe Egyetem biológusa.
A helyváltoztatásra képes élőlényekkel – az állatokkal, emberekkel – ellentétben a növények teljes mértékben kiszolgáltatottak a környezetüknek, hiszen nem tudnak elmenekülni a fenyegetésektől: a vihar, a kártevő rovarok vagy épp a növényevő emlősök elől. Ehelyett különösen érzékeny fenyegetés-válaszrendszerük van, ami gyakorlatilag az emberi immunrendszer szerepét tölti be az életükben.
Ez a rendszer nem számít újdonságnak, számos kutatás alátámasztja, hogy létezik. Ám ezek alapján eddig azt feltételezték, hogy az érintés akár hasznos is lehet: fokozza a növény immunrendszerének működését, így fel tudja vértezni magát a további támadások ellen. Egy korábbi vizsgálat például arról szólt, hogy az emberi érintés segített a növénynek legyőzni egy gombás fertőzést.
Visszamaradnak a növekedésben
Jim Whelan legújabb tanulmánya szerint azonban a növények rengeteg erőforrást használnak el akkor, amikor reagálnak az érintéseinkre. Ha egy növényt többször is megérintenek, az akár harminc százalékkal visszaeshet a növekedésben.
Az egyiknek méreg, a másiknak drog
A növények világa, működésük, reagálásuk minden téren bámulatos. A koffein például, ami az ember egyik legkedveltebb legális drogja lett kedvező élénkítő hatása miatt, tulajdonképpen egy természetes rovarirtó szer. Azért kezdte el termelni a kávécserje úgy 40-45 millió évvel ezelőtt, hogy védekezzen a belőle lakmározó ízeltlábúak ellen. Válaszként egyes rovarok még külön koffeinérzékelő receptort is kifejlesztettek, hogy biztosan el tudják kerülni a számukra mérgező vegyületet. A koffeintartalom a cserje leveleiben is magas, így amikor lehullanak a talajra, a felszabaduló koffein megakadályozza, hogy a kávénövény más fajba tartozó vetélytársai növekedésnek induljanak.
Az ausztrál kutató azt mondja: eredményei leginkább a mezőgazdaság számára lehetnek majd hasznosak. Ha a növényi genetikusok megtalálják a módját annak, hogy megváltoztassák a védekező választ, ez akár a terméshozamok növekedéséhez is vezethet.
Kis bökkenő, hogy a növényekhez nem csak emberek érhetnek hozzá, sőt a természetben legfőképpen állatok lehetnek a nem kívánt „zaklatók”. Márpedig Whelan szerint nem csak a legfinomabb emberi érintés, de az állati vagy akár más növénytől származó érintés is hatással van a növényre.
Ez is érdekelhet
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
