Vadászható lesz a hód?

Annyira elszaporodtak az országban az egyébként jelenleg védett hódok, hogy az illetékes hatóság fontolóra veszi, hogy ismét lehessen vadászni a prémes jószágokra. A napokban a Tisza árterében fotóztak körberágott fákat. Legalább tíz törzs esett áldozatul a rágcsálóknak, emiatt feltételezik, hogy nem is egy hód esett neki a fák­­nak, hanem egy egész család.

Vacsi készült belőlük

Eredetileg hazánkban is őshonos faj az eurázsiai hód, azonban 1865-ben a vadászat miatt teljesen eltűnt. Bundája egy időben keresett árucikk volt, a vízhatlan, sűrű és meleg prémből téli ruhákat és sapkákat varrtak. Gyógyszerészeti és kozmetikai alapanyagnak pedig a hódpézsmát keresték. Ez az a mirigy, amellyel az állatok megjelölik a területüket. Ráadásul a XV. században a hódot „halnak” nyilvánították, ekkortól fogyaszthatóvá vált böjti időszakban is. Ez a három ok, megtetézve a folyószabályozások árterekre gyakorolt hatásával együttesen vezetett oda, hogy a hód százötven évre eltűnt Európa nagy részéről. 

Nincs ellensége

Az első tudatos hód-visszatelepítésre 1991-ben került sor, ekkor hét bundás jószágot en­gedtek szabadon a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó Tiszafüredi Madárrezervátumban a Tisza-tavon. A Duna mentén spontán felbukkantak egyedeik a Szigetközben, Dunaalmás, Neszmély, Esztergom, Csepel-sziget, Paks környékén és a Gödi-szigeten. 2008-ig 234-et engedtek szabadon, a Duna, a Tisza és a Dráva mellett. A szakértő szerint azonban nem könnyű meg­becsülni, hogy most mekkora lehet a populáció.

– Egyáltalán nem meglepő a szegedi eset, csúcsragadozóik hiányában mostanra annyira elszaporodtak, hogy a Duna és Tisza mentén is okoznak ká­rokat. Már most is adnak ki engedélyt arra, hogy befogjuk az ártalmas példányokat, de a legjobb az lenne, ha a természeti tényezők, természetes ellenségeik szabályozni tudnák az állományt. Jelenleg csak aktív emberi beavatkozással lehet megelőzni, csökkenteni a károkat – mondta a Borsnak dr. Hegyi Zoltán, a Duna–Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre.

Fákat döntenek ki

Ősszel ezeknek az állatoknak az étrendje drasztikusan megváltozik. A parton elfogynak a lágy szárú vízinövények, ezért máshol keresnek friss, tápanyagban gazdag hajtásokat. Késő ősszel és télen elsődleges táplálékforrásuk a fák vékony ágai és rügyei, amit viszont elsősorban a testalkatuk miatt képtelenek elérni. Ezért aztán a fa kidöntéséhez folyamodnak, egy combvastagságú fűzfa elcsócsálásához egy kifejlett hódnak egy éjszaka sem kell. Az elvékonyodott törzs könnyen törik, és általában a vízbe esik. Innen már könnyedén elérik a rügyeket. A friss ágakat tutajokba gyűjtik, így ha esetleg a folyó vagy a hódvár bejárata be is fagy, a jég alatt is találnak táplálékot.