Itt a magyarázat, hogy miért csiklandós a hónaljunk

Egyeseket nevetésre fakaszt, másokat halálosan felidegesít, ha megcsiklandozzák. Ugyanígy érvényes a sokszínűség a csiklandós területekre is: ahol egyeseknek csikis, ott másoknak nem az. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a legtöbb ember csiklandozás szempontjából leggyengébb pontja a hónalj, vagy az az alatti terület.

Végre azzal a dologgal kapcsolatban is született tudományos magyarázat, hogy miért pont ott vagyunk a legcsikisebbek. Mint kiderült, az evolúció felelős érte. A hónalj területén található az egyik főartériánk, ezért már az emberiség kezdete óta azt tanították a gyermekeknek, hogy azt a területet óvni kell. Ebből az okból származik az az ösztönünk is, hogy karunkat legtöbbször leszorítva kell tartanunk magunk mellett.

A hónalj területe ezért érintetlen, nincs hozzászokva a napi terheléshez, ezáltal érzékenyebb is: főként a csiklandozásra. A kutatás során felmerült továbbá az önvédelmi mechanizmus is, miszerint ha fenyegetve érezzük magunkat, elsőként arcunkat védjük – ezzel szabaddá téve a hónalj körüli részeket. Ezt összevetve egy csikiháborúval kijelenthetjük, hogy ha nem érezzük fenyegetve magunkat, kevésbé járunk pórul néhány csiklandozni kívánó ujjal szemben.

A tudományos magyarázat egy része egyébként nem feltétlenül csak a hónaljra vonatkozik, ugyanúgy igaz ez más, kevésbé használt testrészünkre is.

(via Ladbible)