Így koptatják a padot a Csillagban a rabok

A szegedi Csillag börtön szigorúan őrzött falain belül iskola is működik. Bepillantást nyerhettünk az osztályterembe, ahol ottjártunkkor éppen magyaróra volt. Három elítélt vállalkozott arra, hogy őszintén elmondja, miért ült újra iskolapadba felnőtt fejjel. D. Mátyással, Vörös Csabával és harmadik társukkal a könyvtárszobában találkoztunk. Ketten kitűnő tanulók, de Péter is közepesre teljesít. Mindannyiuknak komoly terve van szabadulásuk után.

Mátyás: A fiam kilencedikes, én tizedikbe járok

D. Mátyás emberrablás miatt ül a szegedi fegyházban, nyolc évre ítélték. Annak idején nem fejezte be a nyolc osztályt sem, most pótolja, már tizedikbe jár, és szerényen elmondta azt is, hogy kitűnő tanuló, csak ötösei vannak. Kedvenc tárgyai: a matek, az irodalom és a földrajz. Már bánja, hogy gyerekként nem szeretett tanulni, és többet járt az iskola mellé.

– Akkor valahogy így alakult, elvitt a társaság, és más dolgokkal foglalkoztam, nem jó dolgokkal – sóhajt. Azóta már megbánta, és szeretné letenni az érettségit, utána szakmát tanulni: víz- és gázszereléssel szeretne foglalkozni.

– Van egy 16 éves fiam, ő kilencedikes, én tizedikbe járok. Egy hónapban egyszer látogathat meg, és néha megbeszéljük, hogy kinek mi a leckéje. Ő ad erőt nekem, hogy kibírjam a börtönben. Szeretnék egy szakmát megtanulni, ha kiszabadulok, utána fogom a fiamat, és új éle­tet kezdek – fogadkozik Mátyás.

Csaba: Mindennap azon rágódom, hogy mit rontottam el

Vörös Csabát 12 évre ítélték szexuális erőszak miatt. Azzal vádolták, hogy megerőszakolta 13 éves nevelt lányát. Bár már négy és fél éve tölti jogerős büntetését, azóta is tagadja, hogy el­követte az erőszakot.

– A volt feleségem rágalma az egész, hiába szólt mellettem minden bizonyíték, a bíróság az én esetemmel akart példát statuálni – állítja.

– Nyújtottam be perújítási kérelmet, de hiába. Ő is tizedik osztályba jár, és büszkén teszi hozzá, hogy osztályelső. Nagyon jó matekból és angolból. A nyolc általánost elvégezte, nehéz gyerekkora volt, akkor nem tudott továbbtanulni, most azért hajt, hogy leérettségizzen. A börtönben már elvégzett egy kazánkezelő tanfolyamot, ebben szeretne elhelyezkedni. 14 éven át épületburkolóként dolgozott, a hidegben fagyban kint volt, fát vágott, mázsás farönköket cipelt, azt már nem bírná tovább csinálni.

– Mindennap azon rágódom, hogy mit rontottam el. Sokszor eszembe jut, hogy egész éle­temben egy bélyeg lesz rajtam a börtön miatt, ezért nehéz lesz itthon munkát találni, még akkor is, ha van szakmám – teszi hozzá.

A maradék időben mindent megtesz, hogy lefoglalja magát, hogy teljen az idő. Az elején nehéz volt koncentrálnia a tanulásra, de már az is megy neki.

– A nevelt lányomat már el­vesztettem, de van egy hatéves saját lányom, Roxána, és az édesanyám, akik tartják bennem a hitet. Ha kiszabadulok, nekik szeretnék egy jobb életet biztosítani – mondja.

Péter: Rájöttem, csak a jóisten segíthet

A harmadik tanuló nem akarta elárulni az igazi nevét, ezért Péternek nevezzük. A bűncselekményéről nem akart beszélni a nyilvánosság előtt, annyit tudtunk meg tőle, hogy 2007-ben elkövetett egy gyilkosságot, amiért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Leghamarabb 2037-ben van reménye arra, hogy egy tárgyaláson megvitatják, feltételesen szabadulhat-e.

Gyerekkorában csak négy osztályt végezett el, most hatodikba jár. Azt mondja, minden tárgyat szeret, a matekot kivéve. Közepes tanuló, de beült az iskolapadba, és a tanulásra is rávette magát, így jobban telik az idő. Vagyis azt próbálja elérni, hogy ne figyeljen az időre.

– Nem szabad a naptárt nézni, és azt számolni, hogy milyen sok van még vissza, mert abba beleőrül az ember. Az a jó, ha mindennap lefoglalom magam – mondja. A tanulás mellett fonalképeket csinál, amelyeket kitettek egy gyerekkórházban. Megbánta, amit elkövetett, és jó érzés ne­ki is, ha készíthet valamit, ami­-vel jót tesz. Sokat beszélt arról, hogy számára a vallás nagy kapaszkodó.

– Itt, a börtönben láttam meg igazán a jóistent. Korábban is jártam templomba, de itt tanultam meg igazán beengedni a lelkembe, ma már egy teljesen más ember vagyok – vallja. S hiába több évtized, ő is arra vár, hogy szabaduljon. Otthon várják a testvérei, az édesanyja, egy új élet, és a remény, hogy elhiggyék neki: megváltozott.