Kétszer szúrta mellbe a családapát N. István

A Soós Lajos-féle banda tagjaként hírhedtté vált N. István a kora miatt úszta meg a kötelet, pedig rendőrgyilkosságban volt társtettes. Alig pár héttel korábban példátlan aljassággal végeztek egy férfival, aki gyermeke születését ünnepelte.

Még gyerek volt

A második világháború és a rendszerváltás között mindössze négy rendőrgyilkosság történt hazánkban. Mindegyik eset megkülönböztetett figyelmet kapott, de az utolsó előtti minden addiginál jobban felháborította az országot. Az el­követők különösen aljas és ke­gyetlen módszerekkel végeztek áldozatukkal. Gyulai Károly gyilkosainak elfogásával rá­adásul több, korábbi ember­ölést is sikerült felderíteni. Ezek a pár száz forintért vagy éppen egy táskarádióért elkövetett szörnyű tettek mind Soós La­joshoz és bandájához voltak köthetők. A tettesek között volt a szinte még gyerek N. István is, akit a múlt héten – már idős férfiként – családon belüli szexuális erőszak miatt tartóztattak le Heves megyében. De mit követett el a hetvenes évek végén, és társaival ellentétben hogyan úszta meg a kivégzést?

A pénzre hajtottak

A magyar kriminalisztika történetébe a legelvetemültebb rablógyilkosként bevonult Soós Lajos és N. István egy kórházban dolgozott gépkocsivezetőként 1979-ben. Barátságukat közös kocsifeltörésekkel és lo­pásokkal erősítették, de komolyabb balhéban, bankrablásban akartak utazni. Ehhez viszont fegyverre volt szükségük. (Soós ekkor már túl volt Pataky Károly pénzügyőr megölésén, akit ugyancsak fegyverszerzés céljából gyilkoltak meg.) Jú­niusban betértek egy vecsési étterembe, ahol megismerkedtek az éppen gyermeke születését ünneplő Borai Lajossal. A férfit tovább itatták, majd felajánlották neki, hogy hazaviszik Üllőre. Soós azonban hirtelen pénzt kért a fuvarért, amit a részeg Borai nem akart kifizetni. Erre elvették a kar­óráját és 300 forintját, majd az esetleges lebukás miatt eldöntötték, a férfi­nak meg kell halnia. Kirángatták a kocsiból, Soós elvágta a torkát, az akkor 19 éves N. Ist­ván pedig kétszer mellbe szúrta az áldozatot. A tetemet elásták.

Nyöszörgés a csomagtartóból

Fegyverük még mindig nem volt, N. István azonban kocsit és lakást akart venni, ezért sürgette társait. Soós napokig figyelte a budapesti Vörös Hadsereg útján (ma Üllői út) levő szolgálati helyet, ahol jú­lius 9-én éjjel Gyulai Károly őrködött. Soós, korábbi bűntársa, György József és N. István úgy tett, mintha leállt volna az autójuk. Bár Gyulai nem hagyhatta volna el a szolgálati helyét, de a segítségükre sietett. Soós ekkor egy Wartburg féltengellyel fejbe vágta a fő­törzsőrmestert, majd a csomagtartóba tuszkolták. N. István közben az őrbódéban kereste Gyulai gépfegyverét, de nem találta. Zsákmányoltak azonban egy pisztolyt.

A három férfi gyorsan elhajtott a helyszínről, útközben azonban nyöszörgő hangra lettek figyelmesek: a leütött Gyulai nem halt meg. Soós felnyitotta a csomagtartót, és újra ütni kezdte, majd elvágta a torkát. N. István közben már a megölt rendőr sírját ásta a kukoricásban.

Soóst 1979 októberében vet­ték őrizetbe, ezután derültek ki a korábbi gyilkosságok is. A bíróság őt és György Jó­zsefet halálra ítélte, N. István azonban életfogytig tartó szabadságvesztéssel megúszta a két gyilkosságot, mert amikor elkövette, nem töltötte még be a 20. életévét. A férfi 2000-ben szabadult, ám tizennyolc év szabadság után most minden bizonnyal újabb évtizedekre börtönbe kerül. 

Ha érdeklik további, ehhez hasonló bűncselekmények, kattintson a szerző Facebook-oldalára!