Tenyérolvasás: tudjon meg többet önmagáról!

Tenyerünkben há­rom fővonal, az életvonal, a fejvonal és a szívvonal található, amelyek életerőnkről, életenergiánkról, értelmi és érzelmi adottságainkról árulkodnak. Emellett szoros kapcsolatban állnak egyes szerveinkkel, ezért egészségi állapotunkról is fontos információkkal szolgálhatnak.

Életvonal

A hüvelykujjunk és a mutatóujjunk között kezdődő barázda, ami ívesen tart a csuklónk irányába. A tévhittel ellentétben nem az élethosszunkat mutatja, hanem életerőnk, életenergiánk, általános egészségi állapotunk olvasható ki belőle. A jól látható, mély, törés nélküli életvonal az életerő, a vitalitás jele, míg a vékony, alig látható vonal érzékeny szervezetre utal. Az életvonalon látható törés vagy törések nem a korai halált jelzik, hanem azt, hogy életünk egy bizonyos szakasza jelentősen megváltozott. A dupla életvonal kiemelkedő életerőre utal, és azt jelzi, hogy tulajdonosa a nehéz helyzetek vagy betegségek során is nagy erőt tud magában aktivizálni. Főként az emésztő- és a légzőszervek állapotát mu­tatja. Ha kemény és fájdalmas az érintése, bélproblémát jelezhet.

Fejvonal

Az életvonal szomszédságában, vízszintesen szeli át a tenyeret. Gondolkodásmódunkról, intellektuális adottságainkról árulkodik. A hosszú fejvonal intellektuális alkatra, a rövid inkább gyakorlatias személyiségre utal. A tiszta, törésmentes fejvonal azt jelzi, hogy tulajdonosa könnyen úrrá tud lenni a problémákon, legyenek azok fizikai vagy érzelmi jellegűek. A villás fejvonal sokoldalúságról árulkodik. Ha a fejvonal erősen lejt, az illető szeret álmodozni. A fejvonal az idegrendszer és az agy állapotát mutatja. Ha hiányzik, az agy meg­betegedésére utal.

Szívvonal

A kisujj alatt, a tenyér szélénél kezdődik, és a fejvonal mellett szintén nagyjából vízszintesen fut egészen a középső és mutató­ujjunk közé. Ahogy a nevében is benne van, elsősorban az érzelmeinkről árulkodik. Ha a szívvonal egyenes, tulajdonosa nem szereti alárendelni magát másoknak, s érzelmi ügyekben képes a józan döntésekre. Az ívelt szívvonal melegszívű, nagylelkű emberre utal, aki könnyen, nagy meggyőző erővel képes kifejezni érzéseit. Ha a szívvonal halvány, szívtelenséget, érzelmi kiegyensúlyozatlanságot jelez. Elsősorban a szív- és ér­rendszer állapotát mutatja.

Sorsvonal

A tenyér közepén fentről lefelé futó barázda a sorsvonal, ami az úgynevezett másodlagos fővonalak közé tartozik. Jelentése elsősorban attól függ, honnan indul. Kiindulhat a csukló­ból, de az élet-, a fej- és a szívvonalból is. A csukló vonalától induló sors­vonal kitartásra utal, ha a fej­vonaltól ered, későn érő típusra vall. Ha a sorsvonal az életvonaltól indul, viselőjének korán magára kellett vállalni a felelősséget a családjáért. Az ideális sorsvonal hosszú és töretlen, szinte végigfut az egész tenyéren. Ha a jobb tenyérben jelenik meg, szorgalmat jelez és azt, hogy nagyon fontos a karrier, a munka. Ha a bal te­nyérben látható, tu­lajdonosa számára mindennél fontosabb a magán­élet. Ha a sorsvonal rövid vagy egyáltalán nem látszik, viselője erősen be­folyásolható, bi­zonytalan alkat, szívesen átengedi a ve­zetést másnak. A gyenge és széttagolt sorsvonal céltalanságra utal.

Nem egyforma a két tenyerünk!

Nem sokan tudják, hogy a tenyereink vonalai nem ugyanolyanok, ráadásul folyton változnak: amikor új irányt vesz az életünk, egyes vonalak elhalványulhatnak és újabbak jelenhetnek meg. Ezért a tenyerünk vizsgálatánál mindkét tenyeret szemügyre kell venni. A bal tenyerünk az alapadottságainkról és a születésünkkor ma­gunkkal hozott lehetőségekről árulkodik, a jobb tenyerünk pedig a magunkkal hozott le­hetőségek megvalósulását, fejlődésünket, jövőbeni lehető­ségeinket tükrözi. 

Jung is használta karakterelemzésre

A tenyérolvasás vagy kiromantia gyökerei az ősi Indiáig nyúlnak vissza, ahol az álomfejtés mellett elsősorban jövendölésre használták. Nyugaton Arisztotelész idejében vált a diagnózis és az előrejelzés elsősorban orvosi módszerévé. A kiromantiát még a 17. században is sok német egyetemen oktatták. A számos területen úttörő pszichiáter orvos C. G. Jung elsősorban karakterelemzésre használta a 20. században.