Százmilliót követel Klapka György vagyonából a volt üzlettárs

Klapka György azt vallotta, háromféle vállalkozó van: aki már volt börtönben, aki lesz, és aki most van ott. Ő maga sem volt büntetlen előéletű, Németországban másfél évre rács mögé került, de a közvélemény emlékezetében ügyes, de tisztességes üzletemberként él, aki sokakon segített. Volt üzlettársa, Zoltán azonban nem így tartja számon.

Mint mondja, Klapka már a kilencvenes évek végétől számtalan sikeres vállalkozás élén állt, ám az igazi áttörést a Hagyományos mosópor piacra dobása je­lentette számára. Ez tette ismertté és gazdaggá is. Pedig Zoltán szerint nem is az Aranyember szellemi terméke volt, hanem az övé, aki akkoriban az üz­lettársa volt, és aki – Klapkával ellentétben – egy fityinget sem lá­tott abból a több száz millióból, amit a vállalkozása hozott a konyhára. 

– Amikor 1994-ben megálmodtam a Hagyományos mosóport, elkezdtem olyan befektető után kutatni, aki megtámogatja az elképzelésemet. Klapka Györgyöt akkortájt már sokan ismerték, köztudott volt, hogy dörzsölt üzletember, így tudtam, hogy ő kell nekem – meséli a tavaly elhunyt Aranyember egykori üzlettársa, Zoltán, aki nem sokkal később, a Hagyományos mosópor marketingötletével, valamint annak komplett dizájntervével a hóna alatt fel is kereste a nagynevű üzletembert, hogy nyélbe üsse élete első nagy bizniszét.

– 1995. január 16-án, hétfőn fél tízkor ellátogattam egy barátommal Klapka Normafa úti birtokára. Klapka az emeleti tárgyalóban fogadott, az asztalnál ült, és bár az első megérzésem is azt súgta, hogy hideg és sumák emberrel van dolgom, mégis kezet ráztunk – emlékszik vissza Zoltán, aki a megállapodást követő pár napban már bánta a döntését.

– Képtelen volt feldolgozni, hogy nem ő az ötletgazda, de ismert ember lévén ő népszerűsítette a Hagyományos mosóport, és ezt kihasználva úgy állította be, hogy ez az ő találmánya. Én ekkor már sehol sem voltam, a nevemet még csak ki sem ejtette, eladta a saját termékeként, és befutott. Pedig én nyújtottam be a keresetet is a Gazdasági Versenyhivatalhoz és a Védjegyoltalmi Hivatalhoz, azt az ötletet kihasználva, hogy védjeggyé lehet tenni a Hagyományos szót ábrával, rajzként – magyarázza Zoltán, aki igazát 17,4 kilónyi dokumentummal bizonyítja, amelyet tűz-, golyó- és saválló táskában tárol.

– Az aktát egészen a haláláig egy svájci ügyvéd barátomnál helyeztem letétbe, hogy véletlenül se tudja megsemmisíteni. Most, hogy ez a veszély már nem áll fenn, én őrzöm – teszi hozzá.

– Néhány eldurvult vita után megköszöntem a közös munkát, és 1995 szeptemberében írtam egy okiratot, amelyben lemondtam az ügyvezetői posztomról. Az okiratot szeptember 11-én elküldtem Klapka Györgynek, amit a Klapka Gmbh. bélyegzőjével át is vettek 1995. szeptember 14-én – teszi hozzá Zoltán, aki ezt követően a cég további nyereségére sem volt jogosult, csakhogy ezt megelőzően sem látott egy vasat sem a bevételből.

– Ő meggazdagodott. Én nem. A nyolc hónap alatt ugyanis soha, semmilyen pénzt nem láttam. Több száz millió forinttal vert át! Mivel Klapka György már nem tudja megvédeni magát az ellene felhozott vádakkal szemben, tegnap a gyermekeit és örököseit kerestük, de egyikük sem volt elérhető.