Megszólalt a hitoktató nevelt fia: 8 évesen rontott meg a nevelőapám

Az átlagos kisgyermekek életét élte, rosszalkodott, játszadozott, és az első iskolai évekre készült a kis Róbert, amikor az édesanyja megismerkedett R.-rel. A családanya rengeteget dolgozott, az akkor húszas évei­nek végén járó férfi módszeresen behálózta, s aberrált szexuális „játékokra” kényszerítette a kisfiút.

– A beteges nemi vágyait rajtam élte ki, de a poszttraumás stressz miatt képtelen voltam beszélni róla. Eleinte „csak” a mutogatás volt, aztán a molesztálás, utána pedig sokkal durvább dolgok következtek. Volt, hogy havonta, kétnaponta, aztán na­ponta fajtalankodott. Többször le is kötözött közben, s bezárt a szobába. Álmaim, vá­gyaim, terveim voltak, aztán kirángattak a sötét valóságba – emlékezett vissza gyötrelmes gyermek­éveire.

Megbilincselve is csak mosolygott

Róbert sokszor próbált anyjának beszélni, de a fenyegetésektől és szorongató érzelmektől nem jött ki hang a torkán. Rengeteg szenvedés után végül a tévében látott egy pedofilról szóló riportot, ami akkora erőt adott neki, hogy képes volt beszélni a dologról, azután édesanyjával együtt már mentek is a rendőrségre. A szexuális ragadozót szemérem elleni erőszak miatt 2008-ban elítélték, de még a bilincsbe verése közben is a kis Róbertre mo­solygott. Büntetlen előélete miatt a maximálisan kiszabható 15 évből csupán hét és felet kapott, a jó magaviselete miatt pedig alig több mint hat év után szabadult. A tárgyalásokon először tagadta a tettét, ártatlannak vallotta magát, aztán már azt mondta, hogy csak a fiúnak akart jót. Végül belezavarodott a saját magyarázkodásaiba, és elismert mindent.

Börtönviseltként hogyan taníthatott?

Szabadulását követően R. hittudományi főiskolára jelentkezett, s több tatabányai általános iskolában is hitoktatásba kezdett. Néhány hete aztán ismét robbant a bomba: a most 41 éves férfi előzetesbe került, mert a gyanú szerint a tanóráján egy 9 és egy 7 éves kislányt fajtalankodásra akart kényszeríteni. Az egyik gyermeket arra kérte, vetkőzzön le, a másikat pedig a nadrágjához húzta. Amikor a lányok menekülni akartak a teremből, vissza­rán­­totta, és nem engedte ki őket. Ahogy azt elsőként megírtuk, a jelenlegi menyasszonya ennek ellenére kiáll mellette.

– Tönkretette az életemet, nem engedhették volna ki ennyi év után. A gyerekneveléstől örökre eltiltották, felháborító, hogy a történtek után alkalmazták és  egy hivatalos intézményben is a kicsik közelébe tudott férkőzni. Teljesen elképedtem, hogy újra megtörténhetett, ki tudja, hány gyermeket tudott még behálózni. Mit gondoltak, megjavul, ha visszaengedik a társadalomba? – teszi fel a költői kérdést a megtört fiatalember, aki reménykedett abban, hogy soha többé nem fog hallani R.-ről.

Hatalmas belső küzdelem

Egy ilyen szörnyű traumasorozat az em­berek többségét teljesen tönkreteszi, de Róbert ha­talmas lelkierőről tett tanúbizonyságot. Ennyi év után úgy érezte, a nyilvánosság elé kell állnia, hogy felhívja a figyelmet a borzasztó jelenségre.

– Szerencsére lelki érzékenységgel megúsztam, de borzasztó időszakon mentem keresztül. Sokáig undorodtam magamtól, hatalmas belső küzdelem árán tudtam csak letisztázni a történteket magamban. Nem félni kell az ilyen emberektől, hanem fellépni ellenük. Édesanyám a mai napig hibáztatja magát a történtek miatt, de én egyáltalán nem haragszom rá, mert tudom, hogy nem az ő hibája – mondja a fiú.

Róberték sokáig Tatabá­nyán éltek, a fájó múltat maguk mö­gött hagyva manapság egy bé­kés kistelepülésen húzzák meg magukat.