Amputált lábú társával él együtt a kóbor mosómaci

Nem hétköznapi feladatot kellett megoldaniuk tavaly februárban a pécsi gyepmestereknek: egy gazdátlan mosómedve adott nekik munkát. A magyarországi városi környezetben ritkaságszámba menő vadállat a Sport utca környékén, egy ipartelepi fa lombkoronáján dekkolt, amikor egy arra járó bejelentette. A szép szavakra nem volt hajlandó megmoccanni, ezért egy állatkerti szakember altatólövedékkel kábította el. Az állat csaknem tizenkét méteres magasságban üldögélt, majd negyedóra elteltével lefordult. A szakemberek a zuhanásra is felkészültek: egy ponyvát feszítettek ki.

– A gazdája azóta sem jelentkezett, de ezt nem is csodálom. Mosómedvét Magyarországon ugyanis csak egy speciális, vadállatoknak szánt engedéllyel lehet tartani. A nyilvántartásban sem volt nyoma – magyarázza a Borsnak Farkas Tamás, a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület elnöke. Elfogása után ugyanis ők fogadták be a hím mosómacit.

– Egy nőstény mosómedvével, Mikával él együtt, ami csaknem nyolc éve került hozzánk Szombathelyről. Neki sajnos egy ko­moly sérülés miatt amputálni kellett az egyik lábát, de nagyon jól elvannak a kifutóban, amit egyébként a nyáron fogunk kibővíteni. Szemmel láthatóan na­gyon szeretik egymást az ivartalanított fajtársak – folytatja a szakember.

A mosómedvék amúgy könnyen szaporodnak, s viszonylag jól boldogulnak a városi környezetben is – erre az amerikai példák a legékesebbek. Ennek viszont az a hátránya, hogy gyakran beszöknek a házakba, s rumlit csinálnak, de kárt tehetnek a háziállatokban is, és étel után kutatva a kukákat is felborítják.

– Elsőre nagyon kedves, aranyos állatnak tűnik, de rosszabb napjain mogorva, és nagyokat is tud harapni. Nagyon ügyesen mászik, normál otthoni környezetből könnyen elszökne, ezért sem szeretnénk adott esetben magánszemélynek odaadni. Nem is javasolunk háznál mosómedvéket tartani – teszi hozzá  Farkas Tamás.