Házfelügyelőként kapott emléktáblát Gizi néni

Nem tudósnak, írónak, történelmi személyiségnek, hanem egy volt házfelügyelőnek, a 86. életévében elhunyt Gizi néninek állítottak emléktáblát Budapest XI. kerületében, az Albertfalva nevű városrészben. A Kisköre utca 1. számú társasház falán, a bejárat mellett olvasható a míves felirat:

„Nagy Istvánné emlékére. Kinek édesanyja, kinek nagymamája, kinek csak Gizi néni. Köszönjük, hogy voltál nekünk, emléked örökre szívünkbe zárjuk, és imádattal gondolunk rád örökkön örökké.” A tábla alatt koszorúk, virágok, a mellette lévő ablakban az elhunyt hamvai és fotója.

Gizi néni 1956-ban költözött be a lakótelepi házba, akkor, amikor az jellegzetes szocreál stílusban elkészült. Ő volt a házfelügyelő, később, amikor ez a funkció megszűnt, a gondnok és a mindenes. A házban lakók úgy emlékeznek rá, hogy mindenkivel barátságos és kedves volt, az időseknek be is vásárolt. Saját, menhelyről befogadott kutyája mellett a ház háromlábú fekete cicáját is ő etette. A kertjében termett zöldséget, gyümölcsöt ingyen vagy fillérekért adta a rászorulóknak. A környéken ismerte mindenki. Gyakran volt nála vendég a kerület polgármestere is, akit a fiaként kezelt. Halála után minden lakó egyetértett azzal, hogy legyen egy emléktáblája.  

– Azonnal támogattak a polgármesteri hivatalban, amikor elmondtam, hogy mit szeretnénk – mondta a Borsnak Nagypál Csaba, Gizi néni egyik fia. – Öt perc sem kellett ahhoz, hogy az önkormányzati engedélyt megkapjuk. A tábla elkészíttetése már a mi költségünk volt. A felszereléssel együtt 120 ezer forint volt, de egy pillanatig nem volt kérdés, hogy megcsináltatjuk.

Nagy Istvánné szeptember 13-án hunyt el. A Szent Gellért-templomban búcsúztatták, aztán hamvait hazavitték és kitették az ablakba.

– Amíg nem tudom őt elengedni, addig itt marad velünk, utána édesapánk mellé fogjuk elhelyezni – magyarázta Csaba. 

Ismeretlenek is megállnak

Valaki a virágok mellé egy cetlit tett: „Sajnos nem ismerhettelek..., de gondolom, fantasztikus ember lehettél, ha így emlékeznek rólad. Egy mécsest tudok csak itt hagyni, és remélem, angyalok őrzik majd az álmod. Találkozunk odaát! Mónika.”