Hatalmas szerelem volt, a fiú azonban egyszer csak nem jelent meg többé

Takács Ilonát tizenhat évesen érintette meg először a szerelem, melynek emléke egy életen át elkíséri. A fiatal lány a KISZ- klubban találkozott a nála egy évvel idősebb, sármos Istvánnal, aki iránt azonnal szerelemre lobbant. Érzései nem maradtak viszonzatlanok, az illedelmes, jól nevelt fiú először megkérdezte a lányt, udvarolhat-e neki, majd az igen után elkezdődött kalandos, romantikus kapcsolatuk. 

– Az első hetekben csak kézen fogva sétáltunk a városban, délutánonként fagyiztunk, vagy beültünk inni egy üdítőt valamelyik presszóba és nagyokat beszélgettünk. Később már az erdőig merészkedtünk, együtt hallgattuk a természet ezernyi hangját. Élveztük egymás társaságát, noha a kapcsolatunkat a szülei miatt titokban tartottuk, ugyanis Pista gazdag családba született, és hasonló anyagi helyzetű lányt szántak mellé – osztotta meg velünk emlékeit a ma már hatodik évtizedét taposó Ilona. 

A pár közel másfél évig bujkált, de kapcsolatukat nemhogy megkeserítette, de megerősítette a titkos szerelem. A boldogságuknak aztán olyan hamar szakadt vége, amilyen gyorsan elkezdődött.

– Pistát elvitték katonának, így a főiskolát sem tudta elkezdeni, pedig kérvényezte a katonai szolgálat halasztását. El sem tudtam képzelni nélküle a napjaimat, előre elsirattam a boldogságunkat. Az utolsó estén csak némán fogtuk egymás kezét – meséli az asszony. – Ritkán kapott kimenőt, de ha mégis, akkor mi voltunk a világ legboldogabb párja. Egy napon azonban nem jött többé. Az egyik katonatársával épp hazafelé tartottak autóval, amikor a másik srác a jeges, havas úton elvesztette uralmát a kocsit felett, és egy fának csapódtak. Az első hírek még arról szóltak, hogy az egyikük  csak könnyebb sérülést szenvedett, imádkoztam, hogy ő legyen az. Aztán kiderült, hiába minden ima, mindkettőjüket elvesztettük.

Borzalmas hetek, hónapok következtek a fiatal lány számára. Hosszú időbe telt, mire feldolgozta kedvese halálát. 

– A szívemben a mai napig van számára egy titkos rekesz, melynek zárján az a kérdés olvasható: „Mi lett volna, ha?”