Az első szerelem: tánciskolában ismerkedtünk meg Sohával

Az első szerelem – gondolom, nem mondok újat – örökké emlékezetes marad. Az első férfit, vagy inkább fiút tényleg nem fogom soha elfelejteni. Már csak azért sem, mert így hívták: Soha. Soha István.

Én budai lány voltam, gimnáziumba a hatvanas évek elején jártam. Akkoriban a szórakozás egyik formája, a fiatalok ismerkedésének legfőbb terepe a tánciskola volt. Ugyan István is budai fiú volt, a Márvány utcában laktak, mégis egy belvárosi műintézményben, Mimi néni híres tánciskolájában ismerkedtünk meg. Ugyan más fiúkkal is táncoltam, de vele a legtöbbet, így lassacskán ő lett az én állandó partnerem, előbb csak a parketten, utána meg a tánciskolán kívül is.

Szerelmünknek a szülők sem álltak útjába, István édesanyja is hamar megkedvelt engem, sokat jártam hozzájuk, mi több, gyakran nyaraltam náluk Ábrahámhegyen, ahol házuk, szőlőjük volt. A Maros utcai presszóban volt a törzshelyünk, ahol zongora és dob mellett lehetett táncolni. Sok gimnazista járt oda, ahogy másik kedvenc helyünkre, a Fiatal Művészek Klubjába is, amit abban az időben egyébként a nagybátyám vezetett.

Mint más fiatalok, természetesen mi is veszekedtünk, ezek egy ideig nem ártottak meg a kapcsolatunknak. Ám amikor egyre hosszabb időre tűnt el kajakozó barátaival, nem egyszer hosszú he­tekre, ak­kor betelt nálam a pohár. Nagyon hiányzott ilyenkor. Végül meguntam az örökös várakozást, és to­vábbléptem. Pedig István nagyon kérlelt, hogy ma­rad­­jak vele.

Később, amikor már neki és nekem is voltak komoly kapcsolataink, találkoztunk még. Jól elbeszélgettünk, de aztán nem történt semmi. Utólag nézve rossz döntést hoztam, mert sajnos a férjemmel való házasság nem sok jót tartogatott, válással végződött. Az az igazság, hogy túl korán találkoztunk, ha érettebb fejjel hoz össze a sors, talán együtt éljük le az éle­tünket.

Szilvia