Gyémántbányában gürcölt Balázs, az első magyar sejk

Éveken keresztül sikeres vállalkozóként kereste kenyerét Afrika országaiban Mihálffy Balázs, majd heti öt dollárért (1500 forint) gyémántbányában gályázott.  

– Elbíztam magam, úgy gondoltam, okosabb vagyok az itt élőknél. Hát nem voltam, és elvesztettem mindenemet, majd szó szerint utcára kerültem. Két választásom volt: vagy hazamegyek és belátom, elbuktam vagy megpróbálok talpra állni. Tudni kell, hogy Afrikában nincsenek munkalehetőségek. Ha nő lennék, valószínűleg a testemből próbáltam volna megélni. Férfiként maradtak a bányák. Smaragdbányában kezdtem, aztán jött az aranybánya, de valami olyat kerestem, ami kisebb kiterjedésű. Így kerültem Kongóba, pontosabban Mbuji-Mayi városába, ahol egy gyémántbányában helyezkedtem el. Ezt úgy kell elképzelni, hogy körülbelül nyolcszáz méter mélyen dolgozunk, heti öt-hat nap, és csak egy vagy két napra húznak fel a felszínre. Feltehetőleg azért van ez a rendszer, mert így kevesebb a csempészés. Lent nincs semmi, csak Isten. A földön aludtunk, tisztálkodási lehetőség szinte nincs. Vizet ugyan lifttel küldenek le, de azzal spórolni kell, elképesztő a hőség, így a folyadékbevitel fontosabb. A levegőt egy csövön keresztül fújták be, mert ilyen mélységben már teljesen más a légnyomás. Az egész nagyon depresszív, nincs jövőképe odalent az embernek. Érdemi beszélgetés nincs, csak a fontos dolgok, ezt add ide, ezt fogd meg, és így tovább – emlékszik vissza Balázs. Az emberi kapcsolatok a felszínre szorultak, Balázsnak eb­ből az időszakból nem sok ba­rátja volt, kinézték egyedüli fehérként.

– Volt egy férfi, akivel a felszínen beszélgettünk. Meséltem neki, hogy régen a Külügyminisztériumban voltam tanácsadó, csak annyit mondott nevetve, hogy elég rossz tanácsokat adhattam, ha most itt vagyok. Később ő volt, aki pár helyzet­ben kiállt mellettem – folytatta Balázs.

Ebben a bányában összesen három hónapot töltött el, de Afrikában nyolc évet, főként mint vallási tanácsadó. Jelenleg Magyarországon tartózkodik, és újra a Koránon dolgozik, hisz harminc év telt el, és a sok élettapasztalat arra ösztökélte, hogy más szemmel újragondolja a munkásságát.