A gyalázatos állapotok miatt éhségsztrájkol Zoltán

Hét napon át éhség­sztrájkolt Paluch Zoltán, hogy felhívja a figyelmet a magyar egészségügy tragikus állapotára. A hajdú-bihari Polgárban élő férfi hócipője a felesége betegsége okán folytatott mindennapos tortúra és küzdelem miatt lett tele. Azt mondja: az országot vezetők nem a nép érdekeit tartják szem előtt. És bár több pártot is megkeresett, érdemben senkit sem érdekelt magányos harca.

– A feleségem inzulinos cukros, és rendszeresen járunk vérvételre – kezdte. – Az utóbbi alkalom tette be végleg a kaput nálam. Reggel kilencre kaptunk időpontot, de egy cukrosnál ez nem így megy, nekik enniük kell, nem várhatnak ilyen sokáig. Hiába próbálkoztunk előbb bejutni, nem sikerült, és mindenhonnan elhajtottak minket, senkit sem érdekelt, hogy az ő helyzete speciális. Végül húztam egy sorszámot, ami másnap reggel negyed nyolcra szólt – csak így tudtuk megoldani. Ám egy másik esetben nem bírta, és hoztam neki egy szendvicset, amitől rosszul lett, és ki is jött szegénykémből minden. Végül akkora lett a baj, hogy nejének két hetet bent kellett maradnia a kórházban.

– Hát, akkor is tapasztaltam ezt-azt. Például, hogy a kötszerek addig hevertek a földön, ameddig a takarító össze nem szed­te. A kórházi dolgozók kevesen is vannak, teljesen tarthatatlan, ami ebben az országban van – mondta a Borsnak a felháborodott Zoltán, aki múlt csütörtökön rosszul lett az éhségsztrájktól.

– Csak vizet ittam, tulajdonképpen az autómban aludtam. A feleségem arra kért, hogy hétfő este menjek haza, mert ha én meghalok, ő bizony jön utánam. Eleget tettem a kérésének, de március 15-én Pesten folytatom a harcom.