Itt szédítette a nőket Jókai és Mikszáth (képek)

Híresebb volt, mint Petőfi, a tokaji bor és a magyar lovak együttvéve – ál­lítja a kor jeles humoristája, Ágai Adolf. A jelek szerint nem is véletlenül, hisz az 1860-ban nyílt Kék Macska mulató nemcsak a városban, de külföldön is különös hírnévnek örvendett. A Király utca és a Holló utca sarkán álló bérház adott otthon a Blau Katzénak (azaz a Kék Macskának), de ha tovább sétáltunk az utcán, a mulató többi tagját – Tarka Macska, Vörös Macska és Fekete Macska – is megtalálhattuk. Azonban a Kék Macska volt az első mulató, ahol az úri közönség nagyja megjelent.

A hazai írók és költők egyik kedvelt helye volt, de csak Jókai Mór és Mikszáth Kálmán voltak elég merészek ahhoz, hogy egy-egy művükben beismerjék: állandó vendégei voltak a lebújnak. Szokatlan módon azonban csak ők ketten voltak ismert hazai „hírességei” az orgiáknak otthont adó mulatónak. Cserébe viszont a külföldi előkelőségek szórakoztatták a jelenlévőket kisebb-nagyobb botrányaikkal. 

VII. Edward, walesi herceg többször is megfordult a mulatóban, hiszen szerelmes volt a szépséges énekes-táncosnőbe, Waldan Jeanettbe. Anyjának, Viktória királynőnek azonban annyira nem tetszett a fiatalok szerelme, hogy csak ezért utazott el Budapestre, hogy fiát visszavigye Angliába. A híres Otto von Bismarck birodalmi kallencár fia, Herbert sem a hely jó hírnevét dicsőítette. Sikerült egy este olyan részegre innia magát, hogy meztelenül parádézott a színpadon. A kiérkező rendőrök mégsem őt, hanem a közönség tagjait vitték el a Kék Macskából. Azonban Edwarddal ellentétben, ő a botránya után is visszajárt a klubba és későbbi feleségét is itt ismerte meg, Sprinzenstein Hoyos Margitot. 

De ezen a helyen fordult meg az orleans-i herceg, Lajos Fülöp Albert és a szerb király, I. Milán is. Utóbbinak sikerült egy este alatt a nemzeti össztermékének 0,8 százalékát elmulatnia.

A Kék Macska 1920-ig működött mulatóként. A húszas évektől kezdve kávézó lett belőle, ám miután az épü­let mögött 1940-ben felhúz­ták a gettó falát, a hely már nem vonzotta úgy az embere­ket, mint korábban. 2006-ban a fal további maradékát is lebon­tották, a nagyjából kétméte­res maradványain már csak egy tábla emlékezteti az ott lakó­kat, hogy mi volt ott korábban.

A házba leginkább fiatal külföldi diákok és egy-két cég rendezkedett be. Kezdetekben nem tudtak a ház történelmi múltjáról, ám később már gyűjtésbe kezdtek volna a tulajjal, hogy rendbe tegyék. Végül azonban önkormányzati kézbe került az egész épület, ám továbbra is omlásveszélyes.