Petőfi rokonáról szobrot mintáztak

Petőfi Sándor a déd­apám nagybátyja volt – kezdte történetét Petőváry Attila. A nyolc­vanéves férfi családja mindig is tudta, hogy az egyik leghí­resebb magyar költő a rokonuk, méghozzá az apai, vagyis a Petrovics ágon. Ő maga mondjuk ezzel sosem kérkedett, minden­esetre készséggel nyilatkozott Bor­zák Tibornak, aki Petőfi ro­kon­ságáról írt kötetet a kö­zel­múlt­ban Rokonom, Petőfi címmel. 

– Olvasmányaimból tudom, hogy Petőfi jó dobó volt. Talán emiatt sem véletlen, hogy fiatalon a válogatottságig vittem gerelyhajítóként – árulta el a rokon. Sőt  nem hivatalosan ő volt az első magyar, aki nyolcvan méter fölé tudta hajítani az acél­hegyű rudat. Pec­hjé­re 1959. október 31-én zárult le az atlétikai szezon, ő pedig másnap dobta meg a rekordtávot. Emiatt ezt nem fogadták el érvényesnek. Akkoriban a sporttársak tartottak is Petővárytól, ha jó formában volt, sokan visszaléptek egyes versenyektől.

Karrierjét végül egy át­i­gazolási konfliktus miatt adta fel, majd edzőként tevékenykedett. Gyerekei is megtalálták magukat a sportban, két fia vízilabdában, lánya pedig a kajakozásban. Petőváry Zsoltról a Bors is írt korábban. – Zsolt március 15-én született. Egy időben a Nemzeti Múzeummal szemben laktunk, s egy forradalmi megemlékezés alkalmával az ablakban kezdte szavalni a Nemzeti dalt. Mivel senki sem figyelt rá, a levegőbe dobott egy petárdát. Be is csengettek hozzánk a nemzetbiztonságiak, akik amúgy is figyeltek minket – emlékezett vissza mosolyogva a férfi.

Érdekesség, hogy Attila alakját még szobor is őrzi. Jálics Ernő szobrászművész ugyanis róla mintázta Gerelyvető című művét, amely a komlói stadion kertjében áll.    

Költői véna

Petőváry Attila az utóbbi években komoly egészségügyi gondokkal küszködik. Mint elmondta, kórházi ma­gányában megihlette őt a nagy elődje, s maga is verseket kezdett faragni.

Megemlékezett egészségügyi állapotáról, de száz évet megélt édesanyjának és külföldön élő gyerekeinek is írt már költeményeket.