Visszaüt a túlzásba vitt szelfizés

A jövőben mindenki híres lehet tizenöt percre – mondta Andy Warhol a televízió élre törése kapcsán. A közösségi oldalak és a szelfiőrület révén viszont ez akár napi tizenöt percre vagy még hosszabb időre nőhet. Ami a szakemberek szerint többet árt, mint használ.

Érték a mérték

A legegészségesebb dolgok is egészségtelenné válhatnak, ha túlzásba esünk velük kapcsolatban. Elég csak a tisztaságmániára gondolni, de a teljesen ártalmatlannak tűnő szelfik, azaz az általunk önmagunkról készített és közösségi oldalakon megosztott képek is komoly veszélyeket rejthetnek. Gelsei Bernadett addiktológiai konzultáns szerint a szelfi olyan természetessé vált, mint a levegő, egyesek pedig úgy is viszonyulnak hozzá: nem élhetnek nélküle.

Több, mint újdonság

Az internetes lehetőségek a felnőttekből is érdeklődést váltanak ki, ám a kamaszok félelmek és kontroll nélkül vetik bele magukat a virtuális világba, melyhez olykor a szüleiktől is bátorítást kapnak.

– Egy nem kiforrott személyiségnél komoly torzulást és függőséget hozhatnak az önmagukról a Facebookon vagy az Instagramon megosztott képek és az azokra kapott lájkok, illetve kommentek. Szintén veszélyeztetettek a kétségbeesetten társat keresők, akik utolsó szalmaszálként kapaszkodnak a szelfikbe, s osztják meg a magukról készült, a valóságtól egyre elrugaszkodottabb képeiket a társkereső oldalakon. Ahhoz, hogy érthető legyen a veszély, jó tudni, hogy az egészséges önismereti kép fe­lét az önmagunkról gondoltak, másik felét pedig a környezetből érkező visszajelzések alkotják. Ha utóbbiak többségbe kerülnek, narcisztikussá vagy bizonytalanná tehetik az embert – magyarázza Gelsei.

Mi a baj a szelfivel?

Bár bizonyos mértékben növelheti az önbizalmat, a legtöbb esetben torzít, hiszen döntően olyan emberek – olykor nem is őszinte – visszajelzését közvetíti, akikkel talán sosem volt valós kapcsolata az illetőnek. A szakember azt állítja, hogy a lájkgyűjtés és kommenthalmozás bűvölete egyre szélsőségesebb reakciókat válthat ki, különösen a tinédzserekből. A lányok akár egy órával korábban is felkelnek azért, hogy tökéletes frizurát és korukat meghazudtoló sminket készítsenek, no nem az adott nap fontossága, ünnepélyessége miatt, kizárólag a gyakran kihívóan pózolós szelfizés kedvéért. A fiúkra ezzel szemben az extrém helyzetek keresése és megörökítése jellemző. Míg a lányoknál akár anorexiához is vezethet az új őrület, addig a teremtés koronáinál balesetek és szélsőséges esetekben tragédiák mutatják, hogy nagy a baj. Sokan a személyes döntésük felelősségét tolják az internet népére, hagyva, hogy mások döntsenek róluk – helyettük. Ráadásul a szelfi nem az a csoda, ami három napig tart: mobilalkalmazások, praktikák, szelfibot és új trendek jelzik, tartós az őrület.

Intő jelek

Míg egy felnőtt készít magáról tíz fotót, s esetleg talál köztük egy megosztásra alkalmasat, addig egy szelfifüggő akár száz képet is lő, hogy biztosan legyen köztük egy tökéletes, majd folyamatosan várja és ellenőrzi a visszajelzéseket, s minden pozitív kommentet sikerélményként él meg. Miközben órákat tölt a világhálón, beszűkül, és szépen lassan nem csak a valós érzelmeit, de kapcsolatát is elveszíti a külvilággal. Dühöt érez, ha nem kap az elvárásainak megfelelő mennyiségű dicséretet, továbbá egyre kritikusabbá válik, no nem önmagával, hanem az önmagáról készült felvételekkel szemben. Ahelyett, hogy élné az életét, a megfelelő, megosztásra érdemes pillanatokat keresi, figyeli.

Hallgassunk a jó szóra!

Nem könnyű eldönteni, hol a határ, ám a külső visszajelzések sokat segíthetnek. Érdemes megsértődés helyett megfontolni a neked ennyi időd van?! típusú hozzászólásokat, illetve a családtagok internetes és szelfis szokások miatti rosszalló megjegyzéseit. Még akkor is, ha a függőben nagy az el­lenállás. Hiszen nem jobb, ha az embert egy számára valóban fontos is­merőse dicséri szembe, mint hogy egy beállított, esetleg retusált pillanatát egy vadidegen ajnározza? A függőség egyébként könnyen ellenőrizhető, ehhez elég egy héten át percre ponto­-san naplózni a posztolásokat, hozzászólá­sokat. Olykor megdöbbentő eredmény jön ki. Ahogy az is tanulságos lehet, kibírja-e az ember egy nap, egy hétvégén, ne­tán egy egész hé­ten, hogy nem ké­szít és oszt meg magáról egyetlenegy szelfit sem? 

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatják