Halott édesanyja üzent Vámos Miklósnak

A legszebb magyar város, Pécs – állítja Vámos Miklós, akivel végigsétáltunk a városon, hogy most megjelent könyve, a Hattyúk dala apropóján megmutassa például a Széchenyi István Gimnáziumot, a Hattyú fogadót és nagyapja egykori boltját a Király utcában. A történelmi regény harminckét fe­jezetből áll, mindegyik más korban játszódik. A fejezeteket Pécs és egy titkos kézirat köti össze.

– A cselekmény összetartó ereje a Hattyús kézirat. Minden korban próbálják megfejteni, kevés sikerrel. A történet egy város, egy nép, egy törzs históriája. Kétezer év magány.

A kötet öt éven át készült. Az első kettô csak kutatómunka volt, a többiben pedig olvastam és írtam. Kétezer év, az kétezer év. A jelenből indul a múltba. Tulajdonképpen hátulról is lehet olvasni, de van egy nagy poén a végső fejezetben, ezért in­kább az elejétől javaslom kezdeni. Csak ha így elolvasta, akkor érdemes még egyszer a végétől indulva is – magyarázza az író.

Amikor megálltunk szusszanni Pécs belvárosában, a Széchenyi téren, Vámos Miklós elmesélt egy kedves történetet az édesanyjáról.

– Negyvennégy éve, 1972-ben történt, amikor kiadták az első könyvemet. Anyám megjelent a bemutatón azzal, hogy Vámos Miklóst, az írót keresi. Huszonnyolcat akart venni az új regényemből, dedikálva, de csak nyolc volt. Borzasztóan haragudtam rá, mert mindenki tudta, hogy ő az anyám, olyan nagyon hasonlítunk. Sok évvel később az Apák könyvének bemutatóján, itt, a pécsi olvasótalálkozón elmeséltem ezt a történetet anyámról, aki akkor már nem élt. Elmondtam, mennyire másként látom és mennyire szégyellem magam, hiszen anyám a kis nyugdíjából vette meg a könyveket, büszke volt rám, csak jót akart. Szép gesztus volt tőle. Azt mondtam: remélem, anyám ezt most hallja és megbocsát. Abban a pillanatban megszólaltak a harangok. Az emberek felállva tapsoltak. Hiszek-e abban, hogy hallotta és megbocsátott? Valamiben hinni kell, én ebben hiszek.