Kutyának képzeli magát Ádám házi bivalya

– Szerencsére akkor születtek kiskecskék is, így Koboldot kecsketejjel tápláltuk. Az állatorvos szerint ha nem etetjük, a másnap reggelt sem érte volna meg – mesélte Ádám a kisbivalyról, ami tavaly augusztusban látta meg a napvilágot.

– Néhány este még együtt is aludtunk a tornácon – emlékezett vissza a férfi.

Kobold még ősszel is a férfi ajtaja előtt húzta meg magát éjszakánként. – Anyja helyett apja vagyok – mondta nevetve Ádám.

Az észak-magyarországi tanyán több száz marha él, Kobold mégsem vá­-gyik közéjük, inkább a kutyákkal és a macskákkal múlatja az időt. Napközben a szabadban legel vagy a gyerekekkel játszik, de gyakran kergetőznek Ádámmal.

– Teljesen az emberhez szokott, hallgat a nevére, szalad, ha hívom – sorolta Ádám, hogy lett kezesbárány a kisbivalyból. – A házba is próbál olykor bejutni, szerencsére még nem sikerült neki – folytatta nevetve a férfi, aki elárulta: Koboldot a belső udvarról is ki kellett tessékelni, mert megcsócsálta a szárítókötélre feszített mosott ruhákat. – Nem tudom miért, de nagyon jól érzi magát a dohányosok társaságában is – mesélte Ádám.

A kisbivaly persze a tanya munkálataiból is kiveszi a részét.

– Nincs szükségünk fűnyíróra, mert Kobold lelegeli a felesleget. Múltkor pásztorkutyaként terelte vissza a kiszökött borjakat – részletezte Ádám, aki a marhatartás fortélyait az Egyesült Államokban igazi cowboyoktól leste el.

Kobold közel kilenc hónapos, de már százharminc kiló. Ádám szerint két-három év múlva éri el a teljes súlyát, akkor kilencszáz kilót nyom majd. A robusztus termet ellenére gazdája bízik benne, Kobold élete végéig egy bivaly bőrébe bújt szelíd bárány marad.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.