1098 életet mentettek meg a zománcgyár írógépével

Szívszorító érzés Krakkó Podgórze kerületében járni, annak ellenére, hogy a környéken a múlt nyomai az átépítések és felújítások miatt részben már eltűntek. Ez volt az a környék, ahol a második vi­lágháború so­rán a né­met hadsereg gettót alakított ki, s bezsúfolta oda a város zsidó lakosait. Illetve itt található a Płaszów nevű városrész is, ahol munkatábort létesítettek.

Mindez nem csupán a szörnyűségek miatt vált híres hellyé, hanem azért is, mert itt működött a német gyáros, Oskar Schindler zománcüzeme, amely  1098 zsidónak jelentett menedéket a holokauszt elől. A történetet Steven Spielberg Schindler listája című filmfeldolgozá­sa tette világszerte ismertté, s részben emiatt még manap­- ság is turisták sokasága utazik Krakkóba.

A Bors ellátogatott a lengyel városba, hogy szemügyre vegye ezeket a helyszíneket. A zo­máncgyár ma múzeumként üzemel. A bejáratnál megtekinthető azoknak az em­bereknek az arcképe, akiket Schindlernek sikerült megmentenie. Köztük volt Itzhak Stern is, aki a gyár könyvelőjeként dolgozott, s valójában ő írta össze azoknak a nevét, akiket Schindler felvett a gyárába.

Habár a rendező a film készítésekor törekedett a valóság visszaadására és dokumentarista stílusban forgatott, azért jó né­hány dolgot megváltoztatott a látványosság, esetleg a hatásvadászat kedvéért. Schindler gyárbeli irodája például a valóságban nem nézett rá az üzemcsarnokra, ahogy a filmben. A múzeumi kialakítás azonban mindkét helyiséget meghagyta és berendezte eredeti tárgyakkal, például Stern írógépével.

Spielberg szintén másik házat alkalma­zott a munkatábor vezetője, Amon Göth otthonaként. Mivel a filmesek nem az eredeti táborban, hanem egy, a mellé felépített másikban forgattak, így a szadista táborparancsnok villája is más szerepet kapott. A valós információk szerint ugyanis Göth egy dombtetőről lövöldözött kedvtelésből a munkatábor lakóira, a film­ben ezt a Ralph Fiennes által életre keltett náci katona a saját teraszáról tette. Göth tényleges házának azonban nem volt terasza. A tá­borba vezető utat viszont valóban az ott felszá­molt zsidótemető sírköveiből építették meg.