10 ok, amiért tényleg utáljuk a karácsonyt

Szétfolyó ünnepek

Mire elérkezik december 24-e, már a könyökünkön jön ki az egész ünnep. Hogy miért? Mert a karácsony az utóbbi években már nem december második felében köszönt be, hanem már október végén, vagy november elején, amikor ellepik az utcákat, boltokat a karácsonyi dekorációk. A meglehetősen korai kezdés miatt pedig az egész ünnepi hangulat ellaposodik.

Karácsonyi reklámok

December közeledtével nem csak az utcakép változik egyre giccsesebbé, de a tévéből sem ömlik más, mint a hatásvadász, érzelemtől csöpögős karácsonyi reklámok tömkelege. Töménytelen mennyiségű megható kisfilm, amik hiába annyira nagyon megindítóak, egy idő után bizony mi is telítődünk a sok szép érzéstől.

Fenyőfa állítás

Mikor, hol szerezzük be a fát? Mennyiért? Otthon helyet keresni neki, befaragni, szépen feldíszíteni, miközben a tűlevelek az egész nappaliban széthullanak. Aztán néhány hét után vége, kezdhetjük előről: leszedni, takarítani utána. Bár az illat nagyon klassz, valljuk be: az igazi fenyő rengeteg macerával jár. Arról meg nem is beszélünk, mekkora pazarlás.

Háttérzene

December elején hirtelen mindenki Wham! rajongóvá válik, és szinte egyszerre a Last Christmas című dalt dúdolja. Mintha csak összebeszélt volna minden eladó, rádiós és étteremvezető: megállás nélkül ugyanaz az öt-tíz karácsonyi dal szól. Újra, meg újra, meg újra, meg újra... Nincs változás, minden évben ugyanaz.

Tömeghisztéria

A fogyasztói társadalom leplezetlen kitörése. A vásárlási láz pánikszerűen tör az emberekre, és mindenki kötelességének érzi, hogy órákon át andalogjon az üzletekben. A város a hatalmas dugók miatt járhatatlan, miközben az üzletekben kordonnal irányítják a pénztár felé kígyózó sorokat. A szeretet ünnepe pedig szép lassan pattanásig feszült idegekhez, türelmetlen dudálásokhoz vezet.

Ajándék para

Ugyan jobb esetben találkozunk a „Nem kérek semmit, csak legyünk együtt” kijelentéssel, mégis mindenki tudja, hogy valamit úgyis venni kell. Ilyenkor pedig idő, ötlet és kreativitás hiányában görcsös aggódalom fog el. Ha pedig megvan a jó ajándék, még mindig félhetünk, hogy a másiknak vajon tetszik-e, elég lesz-e, örülni fog-e neki. Az egész pedig nem csak hatalmas stresszel, de rendszerint anyagi csőddel is jár.

Tojáslikőr és forralt bor

A legtöbben megfogadják: idén kevesebbet iszom. A terv azonban az első rokonlátogatás alkalmával elszáll, hiszen egyet azért minimum illik, ugye koccintani. Utána pedig a nagymama tojáslikőrjét sem szabad kihagyni, ha már van, az ebédhez pedig persze a bor dukál. Mire végiglátogatunk minden barátot és rokont, már arra sem emlékszünk, nemhogy mikor ittunk, mikor láttunk csapot utoljára.

Rokonok és protokoll

Mikor már éppen azt hinnénk, hogy a vásárlás, sütés-fűzés és csomagolás őrület után megpihenhetünk a fa mellett, beindul a családi vándorlás. Karácsonykor kötelező program, hogy mosolyogva végiglátogassuk a teljes rokonságot, barátokat és hozzátartozókat. A végeláthatatlan túra a sok szervezés mellett, rengeteg időt és energiát is igényel, ráadásul többnyire türelmetlen végkimerülés a vége.

Evés-maraton

Hiába az egész éves odafigyelés, sport és diéta, karácsony idején egyenesen a feladatunknak érezzük, hogy végigegyük a többfogásos menüt minden nap. Sokan már ősszel koplalni kezdenek, hogy aztán karácsonykor azt és annyit ehessenek, amit és amennyit csak akarnak. Bár már előre tudjuk, hogy szilveszterre rosszul leszünk, mégsem állunk ellen a kísértésnek. Mi értelme is van ennek?

Szeretet ünnepe

Aki a karácsonyt szingliként egyedül és magányosan tölti, vagy esetleg csak kénytelen dolgozni, sokszor az év legszomorúbb és legmagányosabb napjai elé néz. Ilyenkor minden arról szól, hogy 3 napig mennyire iszonyúan szeretjük egymást, ez pedig az egyébként boldog, de az ünnepeket egyedül töltő emberek szívén is facsarhat egyet.