Gesztesi: Hogy szabadidőmben iszok-e, az én dolgom

Telt ház előtt aratott dübörgő sikert a Belvárosi Színházban az Estére szabad a kecó című előadásban Gesztesi Károly, akiről mostanában szinte kizárólag súlyosbodó alkoholfüggőségével kapcsolatos hírek jelentek meg. Ilyen előzményekkel nem csoda, hogy csütörtök este zsúfolásig megtelt a Belvárosi Színház, sokan sajnos csak azért mentek el, hogy megnézzék, Gesztesi képes lesz-e színpadra lépni.

A színész kellemes meglepetést okozott, felszabadult és könnyed volt, nem túlzás azt állítani: a vállán vitte a darabot. A szövegeit kifogástalanul tudta, aztán a má­sodik felvonásban – abban a tízperces blokkban, melyben rende­zői utasításra azt csinál, amit akar – olyan show-t nyomott, hogy a komplett nézőtér fuldoklott a nevetéstől.

Hogy „feltámadása” minek kö­szönhető, arról nem szívesen beszél. Az Istenbe vetett hit, a lelki vezető vagy a kevesebb poharazás? Gesztesi szerint ez így együtt.

– Aki hisz bennem, és aki nem, az is jöjjön el szépen a színházba, győződjön meg a saját szemével arról, van-e keresnivalóm a színpadon – mondja. – Ha Hujber Feri be lenne drogozva, én pedig részeg lennék, nem tudnánk a 128 oldalas szöveget megtanulni, nem tudnánk száz százalékon teljesíteni a színpadon, ez ennyire egyszerű. Az pedig, hogy a szabadidőmben iszom-e vagy sem, az én dolgom. Churchill mindennap megivott egy üveg whiskyt, mégis levezényelte a második világháború végét, én is képes vagyok bármire, hogyha komolyan veszem magam. Márpedig nagyon komolyan veszem ma­gam, ami annak köszönhető, hogy egy segítő kéz kiemelt a gödörből.