Vélemény: Ismeretlen

Csak egy újabb holttest az utcán télvíz idején. Egy idősödő emberé. Megfagyott. Tepsibe vele, mehet a boncasztalra! Nagy orr, elálló fülek, lefirkantva a jegyzőkönyvbe. Egy hónap, és már el is földelik egy köztemetőben. Ismeretlen holttest. Ennyi, rutineljárás, nem kell ezt túlgon­dolni, mindennapos.

Kivéve azoknak, akiknek az ismeretlen férfi az apja, a nagyapja, a testvére vagy a jó barátja volt. Nekik ez egyáltalán nem rutin vagy megbocsátható hiba. Hanem gyalázat és fájdalom, amelyet a kártérítés, az exhumálás és az újratemetés sem enyhíthet.

Mert az emlék megmarad. Annak emléke, hogy szerettünket elvárható tisztelet, odafigyelés és szakmai hozzáértés nélkül egyszerűen felcímkézték és bedobták a sok-sok névtelen, arctalan halott közé. Ahelyett, hogy az elérhető információk alapján tisztességesen kinyomozták volna, hogy ki volt ő.

Nem tudhatjuk, hogy a rendőrök és az igazságügyi orvos szakértők miért hibáztak. Nem hiszem, hogy az előítélet vagy a hányaveti hozzáállás miatt. Talán túl sok ilyen esetet láttak, és a fásultság kiölte néhányukból az empátiát.

Az ugyanis nincs benne a tankönyvekben. De ehhez a munkához nélkülözhetetlen.

Cikkünk itt.