Szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás: kiverték Andreából a rabok a babáját

Horváth Andrea és Király Rudolf azt mondja: életük egy hajszálon múlik, pedig nem kö­vették el a szörnyűségeket.

Házuk fala kívül repedezett, munkatársainkat azonban bent rend fogadja, az asztalon kóla és kókuszgolyó, a szekrényen a gyerekek fotói. Andrea körmei vörösre festve, Rudolf fehér ingben, pulóverben invitál a nappaliba. Azt mondják, elegük van, s bár rettegnek, nem akarnak tovább bujkálni.

Hogyan ismerkedtek meg?

Andrea: Tizenhat éve ismertem meg Rudit, én elmenekültem otthonról, ő pedig befogadott. Zolika 2000-ben született, két évre rá Anita, majd 2003-ban Balázs. Nagy családot akartunk, én mindig is elleneztem az abortuszt. Összesen hét gyermekünk született, egyikük bölcsőhalált halt. A Dunába szórtuk a hamvait.

A vádiratból kiderül, hogy súlyosan elhanyagolták a gyerekeket, koszosan, tetvesen jártak iskolába. Többször bántalmazták őket. El tudnak számolni a lelkiismeretükkel?

Andrea: Rudi nem hibás, ő éjjel-nappal dolgozott. Erről én tehetek, lusta voltam, elismerem.
Rudolf: Az nem igaz, hogy többször bántalmaztuk őket. Ezt a testnevelés- vagy az úszásórán azonnal észrevették volna a tanárok. Az egyik fiamat lepofoztam, ez igaz. Kést fogott rám, akkor kapta a pofont.

A vádirat szerint önök többször a gyerekek előtt éltek nemi életet, majd őket is szexuálisan bántalmazták, tárgyakat helyeztek el a végbelükben, máskor patkánnyal, ürülékkel etették őket. A tagadáson kívül mivel tudják bizonyítani ennek ellenkezőjét?

Andrea: Az orvosszakértői vélemény nem tartja életszerűnek, hogy ha ezek a dolgok megtörténtek, miért nincsenek az anális behatolásra utaló markáns nyomok a gyerekeken. Ez a patkányevés egy marhaság. Itt nincsenek patkányok, szemben van egy óvoda, kérdezzék csak meg, láttak-e valaha a környéken rágcsálókat!

Az előzetes letartóztatásuk idején bántalmazták önöket?

Andrea: Tizenhat személyes zárkába kerültem, terhesen vonultam be, a rabtársak szó szerint kiverték belőlem a 11 hetes magzatomat.

Rudolf: Engem úgy megvertek a rabtársaim, hogy majdnem belehaltam. De itt kint sem érzem biztonságban magam.

(Szombaton folytatjuk)

Kapcsolódó véleménycikkünket ide kattintva olvashatják!