Vélemény: A mi tatyónk

Hát persze hogy hátizsák. XXI. századunk jelképe.

Gyerekkorunk óta rajtunk, mint a bélyeg: súlyosabb a tankönyvekkel, mint egy aranyozott szobor. Felnőttségünkre pedig a hátunkra nő. Korán indulunk otthonról, estig meló, mint a csiga, hátunkon hordjuk a házunkat, benne a váltás ruhát, fésűt. Nincs pénz kajáldára, ebben visszük a reggelit, ebédet, uzsonnát.

A buszon nem férünk el tőlük, morgunk. Ez lóg kormányfőnk vállán, s mi is ilyennel szállunk fel a repülőre. A nyaralópoggyász a gazdagok luxusa, melózni utazunk külföldre, a 20 kilós szabványbőröndbe jóformán csak az overall fér, kis kolbásznak, Túró Rudinak ott a hátizsák.

Hát persze hogy művészetünk megbecsülésének jelképét is hátizsákban hozzuk haza Los Angelesből. A bőröndbe nem tesszük be, félünk mások gondjára, becsületére bízni, csak az a biztos, ami velünk van, az a tuti vagyonunk, ami a hátunkon elfér, amivel el tudunk menekülni...

Igen, így a miénk ez az Oscar, tatyóstul.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják