Stadler: két agyvérzésem is volt a börtönben, azt hittem, csak tepsiben jövök ki

Stadler József szombaton, hajnali 4 óra 23 perckor hagyhatta el a nagyfai börtönt. Első útja pedig hova máshova is vezethetett volna, mint Akasztóra?

Szerbiában üzletel

– Várjanak egy pillanatot, Józsi bácsi máris telefonál. Üzleti ügyben. A szerbekkel tárgyal – invitál be minket egy zöld színű, kétszintes házba a falu főutcáján Stadler egyik régi barátja. Ő ment érte a nagyfai börtönbe, ő hozta most újra haza autójával.

Akasztó a reggeli órákban még csendes, az utcák üresek. Pedig korábbi szabadulása után ezrek ünnepelték az egykori juhászból lett milliárdost. Ökröt sütöttek, disznót öltek. Ezúttal egy régi irodahelyiségben várjuk Stadlert, miként a hűtőn, egy nagy műanyag tárolóban a fagyott birkapörkölt. Még nincs kiengedve. Hamarosan megérkezik Stadler.

– Elnézést kérek, de máris fontos üzleti ügyben hívtak. Szerbiában szeretnék, ha segítenék nekik az oroszországi kivitelben – kezdi energikusan. Rögtön feltűnik, hogy sokkal jobb színben van, mint amikor legutóbb láttuk még a börtönben. – A szabad levegő teszi. A madár is örül, ha végre kiengedik a kalitkából – nevet Stadler.

Napra pontosan négy évet ült börtönben. 2011 decemberében kellett bevonulnia, de 2014 tavaszán két hónapra felfüggesztették a büntetését.

42 kilóra fogyott le

– Nem gondoltam volna, hogy megélem a szabadulásom napját. Azt hittem, engem onnan már csak tepsiben hoznak ki. Az orvosok is lemondtak már rólam. Volt két agyvérzésem is. Másfél évig félrekezeltek, lefogytam negyvenkét kilóra. Ha a tököli rabkórházban a főorvos asszony nem intézi el, hogy kijöhessek, biztos meghalok. Ezért is engedtek ki. Meghalni. Aztán két kiváló szegedi professzor operált meg, ők mentették meg az életemet. Volt olyan időszak, hogy naponta egy liter zöld, gennyes váladékot szívtak le a gyomromból. Úgy, ahogy felgyógyultam, felerősödtem. Most hetvenöt kiló vagyok – mesél őszintén a legnehezebb időszakról.

Irodában lakik

Stadler egyelőre az irodából nyíló szobában fog lakni. Mint mondja, nem is baj, legalább tud dolgozni. Mert ismét szeretne a csúcsra jutni. Pezsgőt bontunk, koccintunk a szabadulásra. Most nincs népünnepély. Csupán két sporttáska ruha – az egykori solti ruhanagykereskedés maradéka – és négy raklap könyv. Ennyije maradt Stadlernek. Utóbbiak róla szólnak.

Fizetni sem hagyták

Stadler a közeli csárdába invitált minket.

– Szilveszterkor is halászlé volt a menü odabent, de az nem volt ugyanaz – jegyzi meg az első kanalak után.

A csárda tulajdonosa az asztalunknál üdvözli a rég nem látott vendéget, akit fizetni sem hagy. Úgy látszik, még ha a focicsapat, a stadion nincs is már meg, azért Stadler Akasztón mindig fontos ember marad.